Ha most épp nem ügyelnék, biztos otthon rettegnék

Na nagy baj nincs, csak ráakadtam a Visszatérők (Les Revenants) című francia sorozatra, és bár még csak három részt volt időm megnézni a nyolcból, de már most nagyon merem ajánlani mindenkinek, aki szereti

• a Twin Peaks féle nyomasztó kisvárosi gyászromantikát
• a hangulatot, hogy mindenből minden pillanatban feszültség árad, hogy nincs egy önfeledt pillanat sem az epizódokban
• mindezt gyönyörű felvételeken bemutatva, egy eldugott francia hegyi város életén keresztül.

Ami a legfontosabb, a Visszatérők nem bénán koppintja a Twin Peaks-et, hanem fontos pillanatokban bátran tiszteleg emléke előtt, a többiben pedig nyomasztó és varázslatos saját atmoszférát teremt.

A történet röviden annyi, hogy a hegyek tetején fekvő apró városba egyszer csak elkezdenek visszatérni az elmúlt pár évben meghalt lakosok közül többen is. Nem zombiként, hanem csak szimplán, mintha nem történt volna semmi sem velük. Ebből a zavarból pedig egy nagyszerű misztikus világ bomlik ki, ami nem annyira elborult, mint Lynch szürreális karakterei által lakott városka, de feszültségteremtésben így is hihetetlenül erős az egész.

A sorozatból állítólag készül a brit és az amerikai remake is, de ez teljesen mindegy, mert tényleg a francia eredetit érdemes nézni.

A zenét pedig a Mogwai csinálta, ami önmagában is hatalmas pluszpont lenne, sajnos a nagyon erős intróját a sorozatnak nem találtam embedelhető formában, de itt azért meg lehet nézni.