A Reuters fotósai képsorozatot készítettek olyan emberekről, akik hazájukban minimálbér körül keresnek. A világ számos pontján készített képeken sok a közös pont: ideiglenes munkák, határozott idejű szerződések, több órás ingázások, kifizetetlen túlórák, alkalmi megbízások.
Nem ők a legszerencsétlenebbek: van hol lakniuk, és keresnek pénzt is. Ugyanakkor helyzetük nagyon törékeny, hónapról hónapra a megélhetés és a bizonytalanság határán egyensúlyoznak. Számuk pedig egyre nő, a szociológia fogalmat is teremtett akaratlan, de közös csoportjukra, a szakirodalomban már prekariátusként hivatkoznak rájuk.
A sorozatot talán észre sem vettük volna, ha az Atlantic remek urbán-blogja nem ír róla, pedig egy magyar közmunkás mindennapjait is feldolgozták benne.
Dai Yusheng 58 éves, Shanghai utcáit sepri. 2.28 dolláros, azaz nagyjából 500 forintos órabérért hajnali négykor kezd, és délután egyig dolgozik, hat nap egy héten. (REUTERS/Carlos Barria)
Daj feleségével egy 12 négyzetméteres szobát bérel a város szegénynegyedében. (REUTERS/Carlos Barria)
Dimitrios Zaroulas 24 éves görög fiatal, órabérét, négy eurót (azaz kb. 1150 forintot) tartja kezében. Pincérként dolgozik egy halétteremben. A középiskola után kilenc hónapig katona volt, majd újságírást tanult, de csak a vendéglátásban tudott elhelyezkedni. (REUTERS/Yannis Behrakis)
Mai napig szüleivel él együtt, 31 éves nővérével közös szobája van. Görögországban hatalmas problémát jelent a pályakezdők állástalansága, a súlyos recesszió által sújtott országban hatvan százalék fölött van a munkanélküli fiatalok aránya. (REUTERS/Yannis Behrakis)
Susanna Dimitri Párizsban próbál elhelyezkedni. Van amikor tanárként dolgozik, modellkedik és színdarabokban is szerepet vállal. (REUTERS/Gonzalo Fuentes)
Jorge hatvan éves, Mexikóváros szeszfőzdéjében dolgozik. A férfi síket, harminc éve dolgozik a kocsmában, és napi nyolc dollárnyi pesót, azaz kb 1700 forintot keres. Mivel nincs pénze a városban lakni, ezért naponta két órát kell utaznia, hogy beérjen munkahelyére, ahol napi 11 órát dolgozik. (REUTERS/Edgard Garrido)
Rufina Condori 34 éves, bejárónőként dolgozik Bolívia fővárosában, La Pazban. Két helyre jár rendszeresen, így keresi meg a helyi minimálbért, 170 dollárt, azaz kb. 37 ezer forintot. (REUTERS/David Mercado)
Condori az egyik ház előtt, ahova takarítani jár. Bolívia amúgy Dél-Amerika legszegényebb országa. (REUTERS/David Mercado)
Javier Alava 27 éves, egy autóüzletben dolgozik New Yorkban. Bére épp kicsivel több, mint a minimálbér az országban, óránként közel nyolc dollárt, azaz 1750 forint körül keres. (REUTERS/Shannon Stapleton)
Alava napi egy órát metrózik egy nap, hogy otthonából, Brooklynból, munkahelyére, Long Islandra jusson. (REUTERS/Shannon Stapleton)
A Reuters képriportjának magyar szereplője Bundi Gabriella volt. A 44 éves debreceni nő közmunkásként dolgozik, a várost takarítja. Előtte három évig munkanélküli volt. (REUTERS/Laszlo Balogh)
Bundi férje alkalmi munkákat vállal, öt gyerekükkel, vejükkel és egy unokával élnek egy fedél alatt. A család a szociális támogatásokkal és bérükkel együtt havi 250 ezer forintból él. (REUTERS/Laszlo Balogh)
Roland, István és Réka a családi otthonban. (REUTERS/Laszlo Balogh)
