Joggal lehet fintorogni a HVG eljárása miatt a bajai kamuvideó, és a forrásuk kiadása körül, de a lapnál történtek a közelében sincsenek a News of the World (NotW) lehallgatási ügyeinek.
Az eddigiek alapján nagyon úgy néz ki, hogy el fogják ítélni lap újságíróit és szerkesztőit, akik telefonokat hallgattak le, és így szerezték a sztorikat. Most a lap volt vezetőinek magánéletével vannak tele a brit lapok. Már nem ők írják a címlapokat, csak szerepelnek rajtuk.
A NotW Anglia egyik legnagyobb lapja volt, amit hetente 2,6 millió példányban adtak el. Az újság 168 évig működött, 1969-től Rupert Murdoch nemzetközi média szararc birodalmának részeként. A lapot 2011-ben zárták be a lehallgatási botrány miatt, de a NotW ezen kívül is szinte minden mocsokságot megcsinált, amire egy újság képes lehet.
Már a 2000-es évek elejétől előfordult, hogy a brit lapok újságírók helyett magánnyomozókat bíztak meg információgyűjtéssel. Ezek az emberek a sikerdíj reményében nem finomkodtak sokat, és elkezdték feltörögetni a különböző hírességek telefonjait. Így főleg az üzenetrögzítőt tudták meghallgatni, esetleg szöveges üzeneteket elolvasni.
2005-ben jelent meg egy cikk a NotW-ben, ami kb. arról szólt, hogy Vilmos herceg kölcsönkért egy újságíró barátjától egy számítógépet. Ez oltári nagy baromság volt. Egyrészt mert maga a történet szinte teljesen érdektelen, másrészt mert csak nagyon kevés ember tudta, hogy megtörtént. Így viszont iszonyú gyanús volt, hogy a NotW egyáltalán honnan szerezhette az információit. Vilmos elég hamar rájött, hogy valószínűleg feltörték az üzenetrögzítőjét, és értesítette a hatóságokat.
A történtek miatt 2006-ben egy újságírót és egy magánnyomozót letartóztattak, és nagyjából ekkor kerültek a NotW és módszerei a rendőrség és a közvélemény érdeklődésének középpontjába.
2009-ben a Guardian című napilap számolt be először arról, hogy Vilmos herceg telefonjának feltörése egyáltalán nem egyedi eset volt, és hogy a bulvárlapnál legalább tucatnyi más híresség telefonját is feltörették. A legvisszataszítóbb, hogy különböző bűncselekmények, például gyerekgyilkosságok áldozatainak hangpostafiókját is lehallgatták.
A NotW tagadta a vádakat, és felszólították a Gurdiant, hogy ha bizonyítékuk van bármilyen törvénysértésre, akkor forduljanak a rendőrséghez. A mostani bírósági tárgyalásokhoz vezető nyomozás végül nem akkor, csak 2011-ben indult meg.
Most nyolcan állnak bíróság előtt. Andy Coulson, aki 2003 és 2007 között volt a NotW főszerkesztője, és utána a jelenlegi brit miniszterelnök, David Cameron kommunikációs igazgatója lett. Rebekah Brooks, aki 2000 és 2003 között volt a lap főszerkesztője, és 2009-től a kiadó cég vezérigazgatója. Rajtuk kívül a lap 3 volt szerkesztő-újságírója, Brooks asszisztense és a kiadó biztonsági főnöke.
Többek között magántitoksértés, elektronikus kommunikáció jogtalan kifürkészése, vesztegetés, hamis tanúzás és az igazságszolgáltatás akadályozása a vád ellenük. Akár életfogytig tartó börtönbüntetést is kaphatnak, de ez azért elég valószínűtlen. A legtöbb megfigyelő pár éves büntetést jósol nekik.
A három szekesztő bűnösnek vallotta magát, Coulson és Brooks ártatlannak.
A fő kérdés, hogy az ügyészek tudják-e bizonyítani, hogy a két volt főszerkesztőnek tudomása volt a törvénytelen adatgyűjtésekről és lehallgatásokról.
Az első hét tárgyalásai után nagyon úgy tűnik, hogy igen.
Menjetek rá a telefonjára!
Ezt Coulson írta egyik beosztottjának 2006-ban, amikor Calum Best brit celebről próbáltak információt gyűjteni. Ez onnan derült ki, hogy a rendőrök, a nyomozás során megszerezték a NotW belső levelezését és a gyanúsítottak személyes emailjeit is.
Így került különösen megalázó helyzetbe Coulson és Brooks. A nyomozás miatt megszerzett emailekből ugyanis kiderült, hogy a két szerkesztőnek viszonya volt egymással, miközben mindketten házasságban éltek. A most nyilvánosságra került levelekből kiolvasható, hogy Coulson egy idő után szakított volna Brooks-szal, mire a nő érzelmi zsarolással próbálta rábírni, hogy folytassa a viszonyt.
Azért kell ezeket a leveleket bemutatni, hogy a bíróság lássa, milyen közel állt egymáshoz ez a két ember. Hogy amit az egyikük tudott, azt a másiknak is tudnia kellett.
Ezzel indokolta az ügyész a személyes emailek bemutatását. Valami olyasmit is mondott, hogy reméli ez a leleplezés nem okoz majd túl sok kellemetlenséget a két vádlott magánéletében. Szerintem ezt az utolsó részt nem gondolta komolyan.
(Independent, Guardian, HuffPo, DailyMail, BBC, Wikipédia)