https://444.dpb.hu/assets/notw.jpg

A világ legmocskosabb újságírói

Média
  • Egy hete tart a News of the World című bulvárlap újságíróinak és szerkesztőinek tárgyalása Londonban.
  • Ők voltak azok, akik a vád szerint telefonokat (üzenetrögzítőket) hallgattak le, hogy sztorikat szerezzenek.
  • Most kb. ugyanaz történik velük, amit pár éve ők csináltak cikkeik alanyaival.

Joggal lehet fintorogni a HVG eljárása miatt a bajai kamuvideó, és a forrásuk kiadása körül, de a lapnál történtek a közelében sincsenek a News of the World (NotW) lehallgatási ügyeinek.

Az eddigiek alapján nagyon úgy néz ki, hogy el fogják ítélni lap újságíróit és szerkesztőit, akik telefonokat hallgattak le, és így szerezték a sztorikat. Most a lap volt vezetőinek magánéletével vannak tele a brit lapok. Már nem ők írják a címlapokat, csak szerepelnek rajtuk.

Bemutatjuk a világ legaljasabb újságát

A NotW Anglia egyik legnagyobb lapja volt, amit hetente 2,6 millió példányban adtak el. Az újság 168 évig működött, 1969-től Rupert Murdoch nemzetközi média szararc birodalmának részeként. A lapot 2011-ben zárták be a lehallgatási botrány miatt, de a NotW ezen kívül is szinte minden mocsokságot megcsinált, amire egy újság képes lehet.

  • Teljesen alap módszernek számított, hogy fizettek az informátoroknak, ami önmagában is elég vitatható, de a NotW módszerei egy idő után vesztegetésbe csaptak át. Főleg korrupt rendőröket fizettek, akik akár a nyomozás érdekeivel ellentétesen is szivárogtattak a lapnak.
  • Az illegálisan (például lehallgatással vagy vesztegetéssel) szerzett személyes adatokat aztán a következményekre való tekintet nélkül közölték. A közepesen ismert Denholm Elliott színész lányáról megírták, hogy a család nehéz anyagi helyzete miatt prostituáltként dolgozik. A lány a cikk megjelenése után öngyilkos lett. David Scarboro, egy húsz éves brit színész szintén végzett magával, miután a lap pszichiátriai problémáiról és drogfogyasztásáról írt.
  • Egy gyerekgyilkossági-ügy tárgyalása után, 2000-ben a lap elkezdte közölni olyan emberek nevét, címét és fényképét, akiket valamiért pedofíliával gyanúsítottak. Ezután Anglia több városában is olyan embereket támadtak meg, akik mondjuk fénykép alapján hasonlítottak a NotW pedofiljaira, esetleg ugyanaz volt a nevük, vagy tényleg szerepeltek ugyan a lapban, csak éppen nem követtek el semmit.

És a hülyeséget, amin elcsúsztak

Már a 2000-es évek elejétől előfordult, hogy a brit lapok újságírók helyett magánnyomozókat bíztak meg információgyűjtéssel. Ezek az emberek a sikerdíj reményében nem finomkodtak sokat, és elkezdték feltörögetni a különböző hírességek telefonjait. Így főleg az üzenetrögzítőt tudták meghallgatni, esetleg szöveges üzeneteket elolvasni.

2005-ben jelent meg egy cikk a NotW-ben, ami kb. arról szólt, hogy Vilmos herceg kölcsönkért egy újságíró barátjától egy számítógépet. Ez oltári nagy baromság volt. Egyrészt mert maga a történet szinte teljesen érdektelen, másrészt mert csak nagyon kevés ember tudta, hogy megtörtént. Így viszont iszonyú gyanús volt, hogy a NotW egyáltalán honnan szerezhette az információit. Vilmos elég hamar rájött, hogy valószínűleg feltörték az üzenetrögzítőjét, és értesítette a hatóságokat.

A történtek miatt 2006-ben egy újságírót és egy magánnyomozót letartóztattak, és nagyjából ekkor kerültek a NotW és módszerei a rendőrség és a közvélemény érdeklődésének középpontjába.

2009-ben a Guardian című napilap számolt be először arról, hogy Vilmos herceg telefonjának feltörése egyáltalán nem egyedi eset volt, és hogy a bulvárlapnál legalább tucatnyi más híresség telefonját is feltörették. A legvisszataszítóbb, hogy különböző bűncselekmények, például gyerekgyilkosságok áldozatainak hangpostafiókját is lehallgatták.

A NotW tagadta a vádakat, és felszólították a Gurdiant, hogy ha bizonyítékuk van bármilyen törvénysértésre, akkor forduljanak a rendőrséghez. A mostani bírósági tárgyalásokhoz vezető nyomozás végül nem akkor, csak 2011-ben indult meg.

A legmocskosabb újságírók pedig:

Rebekah Brooks és Andy Coulson (Reuters)

Most nyolcan állnak bíróság előtt. Andy Coulson, aki 2003 és 2007 között volt a NotW főszerkesztője, és utána a jelenlegi brit miniszterelnök, David Cameron kommunikációs igazgatója lett. Rebekah Brooks, aki 2000 és 2003 között volt a lap főszerkesztője, és 2009-től a kiadó cég vezérigazgatója. Rajtuk kívül a lap 3 volt szerkesztő-újságírója, Brooks asszisztense és a kiadó biztonsági főnöke.

Többek között magántitoksértés, elektronikus kommunikáció jogtalan kifürkészése, vesztegetés, hamis tanúzás és az igazságszolgáltatás akadályozása a vád ellenük. Akár életfogytig tartó börtönbüntetést is kaphatnak, de ez azért elég valószínűtlen. A legtöbb megfigyelő pár éves büntetést jósol nekik.

A három szekesztő bűnösnek vallotta magát, Coulson és Brooks ártatlannak.

Karma is a bitch

A fő kérdés, hogy az ügyészek tudják-e bizonyítani, hogy a két volt főszerkesztőnek tudomása volt a törvénytelen adatgyűjtésekről és lehallgatásokról.

Az első hét tárgyalásai után nagyon úgy tűnik, hogy igen.

Menjetek rá a telefonjára!

Ezt Coulson írta egyik beosztottjának 2006-ban, amikor Calum Best brit celebről próbáltak információt gyűjteni. Ez onnan derült ki, hogy a rendőrök, a nyomozás során megszerezték a NotW belső levelezését és a gyanúsítottak személyes emailjeit is.

Így került különösen megalázó helyzetbe Coulson és Brooks. A nyomozás miatt megszerzett emailekből ugyanis kiderült, hogy a két szerkesztőnek viszonya volt egymással, miközben mindketten házasságban éltek. A most nyilvánosságra került levelekből kiolvasható, hogy Coulson egy idő után szakított volna Brooks-szal, mire a nő érzelmi zsarolással próbálta rábírni, hogy folytassa a viszonyt.

Azért kell ezeket a leveleket bemutatni, hogy a bíróság lássa, milyen közel állt egymáshoz ez a két ember. Hogy amit az egyikük tudott, azt a másiknak is tudnia kellett.

Ezzel indokolta az ügyész a személyes emailek bemutatását. Valami olyasmit is mondott, hogy reméli ez a leleplezés nem okoz majd túl sok kellemetlenséget a két vádlott magánéletében. Szerintem ezt az utolsó részt nem gondolta komolyan.

(Independent, Guardian, HuffPo, DailyMail, BBC, Wikipédia)