credo

Eddigi pályafutásunk alatt egyetlen kritika ért minket, az, hogy kinevetjük a szegénységet. Ezt teljes mértékben visszautasítjuk azzal, hogy azokon a fotókon, ahol szegényesebb a környezet vagy egyértelmű a pénz hiánya, soha nem ezeken van a hangsúly, sosem ezen nevetünk.

Igyekszünk mindenhol az ízléstelenségre, vagy a funkciózavarra helyezni a hangsúlyt. Egyikőnk sem jön olyan környezetből és jelenleg sem él olyan körülmények között, ahol minden stimmel, ahol minden helyiség design koncepció része. Nem méregdrága fotelekben ülve nyomkodjuk a billentyűket a mekintosainkon, jókat mulatva azon, hogy mennyire csórók az emberek Borsodban, vagy a Jászságban.

Azt gondoljuk azonban, hogy nem pénz kérdése az, hogy két kanapét nem tolok egymás elé egy 9 négyzetméteres szobában. Műkövet, lambériát, márványt, aranyat, tömjént tenni mindenhová nem kötelező. Ugyanígy nem pénzkérdés, hogy mikor befotózom/befotóztatom az ingatlanomat, akkor nem lógatom bele a melltartóm, nem felejtem ott a félig megevett vacsorám az asztalon, vagy a félig halott anyósom az ágyon.

Először és utoljára: ez a blog nem azért jött létre, hogy mások pénztelenségén nevessen, hanem azért, hogy emberek és ingatlanok viszonyának abszurditását mutassa be. És nem is azért, mert valami magasabb erkölcsi norma alapján létezünk, mint mások, hanem azért, mert nekünk az ingatlanhirdetések szövegeiben, képeiben rejlő abszurditás a vicces, nem pedig a szegénység. Mi meg azt szeretjük, ha vicces.