Költők járnak a 908-as buszon

Hahó kedves Anarki!

Írok, segítsen a rovat!
Ez történt velem a minap:

Semmi értelme ennek az egésznek, gondolod, amikor megfordulsz a fullasztóan teli 908-ason. Hazafelé van, péntek éjjel (lehetne szombat reggel?), mindennek mindegy, alszol úgy is majd és kész. Aztán rájössz, hogy látni valamit egy ajtóval hátrébb, akár oda is figyelhetnél, szeme van mandula, arca csodás - és akkor rögtön meg is bámulsz valakit.

Az első baj az, hogy meredsz, aztán félrenézel persze (nem járunk tilosban, ugye?). A második az, hogy lehet hogy: észrevett? Biztos nem, de tulajdonképpen lehetne is, úgyhogy keresed, hogy csak látod a szemét, az nem baj, mert bele is nézhetnél, ha ő is, meg ha lenne merszed. Aztán hopp, és már rád esnek ketten (ez a piros mindig megvan a Puskásnál, mindig satuval).

Még mindig ott áll, még mindig lehet, hogy tényleg visszanézett, keresek valahol magamnál tollt meg papírt, mert nyomot kell hagyni. Persze nincs, és közben sose volt ilyen zsúfolt a busz, úgyhogy meg se fordulhat (köszi!), de oda se lehet lépni (bocsi). Nem baj, itt úgyse száll még le senki persze.

Aztán egyszer csak Róna utca, 3:06, mozgolódnak hátul, és ő is utat enged - milyen rendes -, csak épp kiderül: saját magának. Próbálod megjegyezni, hogy fekete csizma, bézs kabát (semmi műbőr ujj!), siet hazafelé, te meg majd megírod Anarkinak és kész. Mást már úgy sem tehetsz.

Ha valaki magára ismer, ne tajtékozzon, ne habozzon (hisz én se szégyelltem ennyire soha a fehér galléromat a zöld pulóver és a sötétszürke kabát alatt).

Ön is látott valakit? Viszontlátták? Ide írjon. Itt meg a többi látás.