A vasárnapi eredmény után az összebaloldali szövetségből keveseknek volt okuk örömre. Azoknak, akik nyerni tudtak saját egyéni körzetükben, persze igen - az egyéni megnyerése, és a parlamenti hely megszerzése ilyen módon mindig komoly politikai teljesítmény.
Volt viszont valaki, aki boldogabb volt még Oláh Lajosnál, és a többi baloldali egyéni győztesnél is. Az igazán nagy húzás azért mégiscsak az, ha valaki egy önmagában esélytelen szervezet élén betárgyalája magát a lista biztosan befutó helyére, vagyis a kampány alatt sem kell stresszelnie egy pillanatra sem, majd az eredmény után teljes nyugalommal el is foglalhatja képviselői helyét a parlamentben.
Fodor Gábornak éppen ez sikerült.
Már vasárnap esti beszéde is lényegesen virágosabb hangulatú volt, mint harcostársaié, hétfői sajtótájékoztatója pedig már egyenesen kicsattant a sikertől és a boldogságtól.
Ilyen hangulatban Fodornak még az is belefért, hogy gratulált a választás győztesének, és elmondja, az egyenlőtlen feltételekkel együtt sem lehet csak a másik félre kenni a vereséget. De nem ez volt a lényeg, hanem, hogy az eredményt
a liberalizmus nagy sikerének tartja, és büszke rá, hogy “ismét lesz liberális erő” a parlamentben.
Olyan lendületben volt, hogy rögtön meg is hirdette, hogy a “szabadság köreit” fogják megszervezni az országban, az EP- és országgyűlési választásokon pedig újra kell gondolni az ellenzéki együttműködés formáit. A helyzet pedig úgy hozta, Fodor nemcsak bejutott a parlamentbe, de még arról is ő dönthet, hogyan alakulnak a frakciók.
Egyelőre úgy áll, a DK-nak és az Együttnek is 4-4 képviselője jutott be, az önálló frakcióhoz pedig öt képviselőre van szükség. Fodor több kérdést is kapott arról, melyikhez csatlakozna, de légies jókedvvel hárította el a kérdést, mert
egyelőre nem aktuális, lehet erről fantáziálni, de majd a konkrét tárgyalásokon eldől.
Azt mondta, hivatalosan még nem keresték, egyelőre ők sem kerestek másokat.
Ha pedig már ilyen meghatározó tényező lett, és ilyen magabiztosan beszél a liberális erőről, megkérdeztem tőle, mégis mekkora szerinte a párt támogatottsága.
Azt mondta, egy ilyen szövetségben ezt már a jó ég tudja megmondani, de az biztos, hogy szerepe volt abban, hogy megszerezzék a liberális szavazók támogatását. (Az összefogás meghirdetése előtt egy decemberi mérés 2 százalékra mérte a Liberálisokat.)
Mindezek után már csak az a kérdés maradt, hogy ha a választási eredményt is nehéz sikernek nevezni, a párt saját eredményét sem ismerjük, akkor mégis egészen pontosan mi az a siker, amit Fodor elért?
Hogy sikerült megtárgyalni Mesterházy Attilával a listás helyet még januárban?
Fodor szerint az önmagában siker, hogy a semmiből indulva növekedett a népszerűségük, az pedig, hogy a parlamentben vannak, komoly politikai teljesítmény.
Arról, hogy vajon hogy került Fodor a lista negyedik helyére, a vs.hu készített összeállítást néhány napja, pontos válasz ugyan nincs, de a lehetőségek között legtöbbször Mesterházy Ernő neve merült fel.
Egykori SZDSZ-es párttársa, Bőhm András pedig hétfőn a hvg-hu.n ezt írta róla:
“Emlékszem, ahogyan kimenekült az egykori liberális párt elnöki székéből, és hagyta ott a legnagyobb válság kellős közepén, választások előtt néhány hónappal. Most pedig nulla politikai teljesítménnyel, egy nem létező párt élén, érvényes gondolat nélkül, ajándékba kapott egy mandátumot, azzal az ígérettel, hogy "hozza" a liberális szavazatokat. Irigylem, akik még bírják gyomorral a hivatásos magyar politikát.”
Ez persze valószínűleg nem rontja el Fodor Gábor kedvét. Nincs nála most vidámabb ellenzéki.