Pópa a vérzivatarban

Távoli helyeken zajló bonyolult konfliktusokat az olvasók figyelméért küzdő média igyekszik egyetlen képbe desztillálni. Ha Fekete-Afrikában lövik egymást, akkor ez a kép egy vérben forgó szemű, legfeljebb 18 éves katona, nyakában egy rakás amulettel, amelyekről azt hiszi - tudjuk meg a képaláírásból -, hogy sebezhetetlenné teszik őt a leghevesebb golyózáporban is. Ha Izraelről van szó, a legegyszerűbb valamelyik ellenőrzőpontról mutatni képet, ahol állig felfegyverzett zsidó katonák motoznak lehangolóan hosszú sorban várakozó palesztinokat - a kép hatátosságán még lehet tekerni egyet, ha a szembenálló felek mind nők.

Amikor pedig Magyarországon rendeznek választásokat, a tuti megoldás valami népviseletes mámit lekapni.

Az ukrajnai balhé esetében a média nagy részét képekkel ellátó nyugati fotóügynökségek gyorsan rájöttek, mivel lehet a legjobban elmondani egyetlen fényképen, hogy mi van Európa keleti szélén: egy ortodox pópával. A hosszú szakállú, gyakran eszelős tekintetű, katonákat megáldó, barrikádokon nyomuló pópák kétségkívül jól néznek ki, és ez az, ami igazán fontos egy képszerkesztőnek, nem az, hogy az ortodox egyház embere mennyire reprezentálja az ukrajnai mindennapokat.

Sok évtizednyi szovjet ateizmus után Ukrajna, akárcsak a legtöbb kelet-európai ország, nem különösebben vallásos hely. Az ilyen kérdésekben kétes megbízhatóságú statisztikák szerint Magyarországnál valamivel többen vallják magukat hívőnek, de Ukrajna nagyon messze van a lengyel ájtatosságtól. A legnépszerűbb egyház természetesen az ortodox, de a lakosság alig valamivel több mint egynegyede tartja magát görögkeleti vallásúnak - közülük valamivel többen tartoznak az ukránbarát kijevi patriarchátushoz, mint ahányan az oroszokhoz húzó moszkvai patriarchátushoz. Hiába épültek az utóbbi években az újabb és újabb hagymakupolás temlpomok szerte az országban.

A hívők alacsony száma, az üresen kongó templomok azonban bonyolultabb képet festenének Kelet-Európáról, mint egy csapatait harcba vezető pópa. Az ő fotója azt meséli el, hogy Kelet-Európa a még mindig templomba járó, babonás népek hazája, akik mindent megtesznek papjaik, Kun Páter és Miroslav Filipovic parancsára, különösen, ha az a szomszéd legyilkolására szólítja fel őket a jóisten nevében. Az előző mondat egyes elemei egyébként akár még igazak is lehetnek,

a következő képek nagy része viszont egészen nevetséges.