Köszönjük szépen a figyelmet, ez volt a Mean Girls 10 élő közvetítés.
Köszönöm a segítséget Bárány Dávidnak, Bencze Barbarának, Botos Tamásnak, Nagy-György Borinak, Németh Krisztinának, Réz Annának és Vida Katalinnak.
Senki ne gonoszkodjon a másikkal, és jöjjön a tavaszi szünet!
Pedig tényleg óriási bulibomba.
Az igazi happy end békés fűben üldögélést jelent, és ahogy Cady mondja, a lányok világában béke van. A távolban azért feltűnnek a junior plasztikok
De velük már csak azért se foglalkozzunk, mert a film második része, ami eleve csak a tévébe készült, és aminek gyakrolatilag semmi köze az elsőhöz, tényleg olyan rossz, hogy én két jelenetnél nem bírtam tovább nézni, pedig nincsenek ellenemre a rossz filmek.
És be kell valljam, erre sem magamtól jöttem rá, hanem itt olvastam. Janis gyűlöletének oka az volt, hogy Regina évekkel korábban elterjesztette róla, hogy leszbikus. Bár Reginának más magyarázata van, a film végén kiderül, mi lehetett emögött. Amikor Kevin felkéri táncolni Janist, megkérdezi, milyen származású, és kiderül, hogy libanoni.
Angolul lebanese.
És nyugdtan nézzük ki Tina Feyből, hogy a poén arról szólt, hogy a hülye lányok összekeverték a lebanese-t a lesbiannel, és ezzel keserítették meg Janis életét.
Érdekes adat: Janis Ian egy énekesnőről kapta a nevét, akinek At Seventeen című száma mintha csak róla szólna.
Érdekes adat 2: A bulin erre a számra táncolnak, aminek előadójával, Samantha Ronsonnal később Lindsay Lohan járt is.
Végül is majdnem lényegtelen, néhány pillanat csak, közben erősebb és igazibb, mint a legtöbb megfejtés a fiatalokról: a buli hevében Janis és Damien bizonytalanul megcsókolják egymást, mert...miért ne, majd abban a pillanatban rebbennek szét, hogy na jó, ez nemcsak hogy teljesen felesleges, de még csak értelme sincs.
TÖKÉLETES.
Persze, jön a happy end elkerülhetetlenül, de milyen okos megoldással!
Egy átlagos film most valami olyasmit csinálna...nem is tudom, valami átlagos nyálasságot. Cady pedig ugyan a matekverseny után a tavaszi bálkirálynői címet is megnyeri, de egy tényleg egészen szívhezszóló jelenetben
darabokra töri, és szétosztja a koronát.
Ebből pedig kap Gretchen és Regina is, de olyan lányokat is megdícsér mindenki előtt, akiknek nyilvánvalóan soha nem szoktak ilyet mondani, és ez tényleg sokat jelent nekik.
Ezzel pedig a maga tinis lendületével megintcsak mond valamit a film. Hogy az igazi ellenség nem egyik vagy másik, az aljasságot túlzásba vivő kamaszlány, hanem az egész rendszer, ami egymás folyamatos kicsinyes elárulására és hátbaszúrására épül.
Amit persze könnyebb akár a kamera mögül, akár egy film tízéves távlatából mondani, mint önbizalomhiányos tinilányként tényleg átélni egy átlagos iskolai napon.
-> mindenki Cady ellen fordul
-> van, aki azért, mert azt gondolja, ő írta a könyvet
-> mások azért, mert azt gondolják, ő lökte a busz alá Reginát
-> megint mások azért, mert elárulja őket
Cady mindezt megelégelve elviszi a balhét, bevallja még azt is, amit nem is ő csinált
- és tulajdoképpen egész olcsón megússza azzal, hogy el kell mennie a matekversenyre.
Ahol végre már semmi nem tereli el a figyelmét: mert az ellenfél csapatából
senki sem helyes.
Tudjuk, persze, hogy nem hal meg, amikor néhány perccel később elüti a busz. Cady mégis ezt mondja. És mi volt az afrikai mese utolsó mondata?
"És így halt meg a történet."
Mert akkor a fiúk is azt gondolják, hogy hívhatnak annak. /Mrs. Norbury/
Eddig méltatlanul keveset foglalkoztunk Tina Fey figurájával, aki Mrs. Norburyt, a matektanárt alakítja a filmben - és ő az egyik legerősebb szereplő. Egyrészt nála jelennek meg leginkább a szociális szempontok (tudjuk róla, hogy két állásban kell dolgoznia a tanári mellett), és ő az, aki tényleg szeretetreméltó öniróniával adja elő mindig saját nyomorát, miközben végső soron a legjobb tanácsokat adja. És őt árulja el Cady a legjobban azzal, hogy elterjeszti róla, drogot árul.
Amikor az igazgató összehívja a tornaterembe a lányokat, egy ideig mintha csak egy Simpson-család jelenetben lennénk.
"Le kéne fújnom a tavaszi bált...de már kifizettük a DJ-t."
"Itt tartalak titeket egészen estig!
De csak 4-ig tarthatjuk itt őket.
Itt tartalak titeket 4-ig!"
Bár nem kezeli rosszul a helyzetet, végül olyan problémával szembesül, ami már neki is sok.
"Valaki azt írta, hogy hazudok a szüzességemről, csak mert extra méretű tampont használok, de nem tudok mit tenni, ha erős vérzésem és széles vaginám van"
- mondja egy lány. (Egyébként ezt a jelenetet is cenzúrázni akarták, de a készítők meggyőzték a bizottságot, hogy ugyan már, abban aztán tényleg semmi szexuális nincs, ha egy lány a testéről beszél.)
- mondja a tömegverekedés láttán hitetlenkedve az igazgató baseball-ütővel a kezében, ami egyébként egy szó szerinti idézet ebből a filmből.
Egy tökéletesen felépített jelenetben Regina nemcsak Cadyn áll bosszút, de az egész birodalmát összedönti azzal, hogy szétszórja a szemétkedéseket összegyűjtő könyv lapjait az iskolában, amiben mindenkiről van valami sztori. És kire keni mindezt? Természetesen Cadyre.
Zavargás tör ki az iskolában.
A csodálatos jelenet mellett viszont itt érkezünk el a film másik központi témájához, az iskolai bántalmazáshoz, és főleg annak lányváltozatához.
Kapcsoljuk pszichológusunkat, Vida Katalint.
"Senkinek nem újdonság, hogy a lány közösségben mást jelent a „bullying” vagyis a közösségi bántalmazás, mint a fiúknál: nem törött orrokat és bevert arccsontot, hanem az önbizalom szisztematikus rombolását jelenti. És habár a módszer eltérő, a bántalmazás rendszere ugyanúgy épül fel mindkét nemnél: van egy központi, fővezér alak, aki a bántalmazást irányítja, vannak a közvetlen közelében lévők, akik aktívan részt vesznek a bántalmazásban, van a csendes tömeg, aki asszisztál és van egy-két áldozat, aki ellen az erőszak irányul. És a bullyingnál mindenki szorong: a vezér nem tudna mit kezdeni az udvartartása nélkül, a közelében lévők ugyan élvezi a vezér nyújtotta biztonságot, de csak addig, amíg tudják a helyüket, a csendes tömeg pedig folyamatos szorongásban él, mert nem lehet tudni, hogy ki lehet a következő áldozat.
Kamaszkorban szinte minden az alacsony önbizalomról és a szégyenérzetről szól, így a legnagyobb tragédiát a világon a mások előtt történő megszégyenülés jelenti. Ezért a kamaszok, és különösen a filmben a lányok, mindent megtesznek, hogy ezt elkerüljék. Tulajdonképpen az egymás háta mögötti rosszindulatú pletykák sem szólnak másról, mint korábban beszerzett sérülések és szégyenérzet többieken való leveréséről. Nem tudják megengedni önmaguknak, hogy bevallják az érzéseiket vagy azt, ha valami éppen nem esett jól nekik, így ehelyett inkább bosszút állnak a másikon (vagy éppen azon, aki érnek). A filmben többször elhangzik, hogy az igazán menő csaj, csinos, boldog és mindenki szereti, így egyszerűen nem engedhetik meg maguknak, hogy a fájdalmas érzéseiket bevallják önmaguknak. Arra pedig egyáltalán nem kapnak mintát, hogy ezeket az érzéseket hogyan tudnák a társaikkal megosztani (ennek a megváltoztatására tesz kísérletet Ms. Norbury az egyik utolsó, tornatermi jelenetben)."
Cady házibulit rendez, ahol már pontosan úgy viselkedik, mint legnagyobb ellensége, ez pedig már Aaronnak is feltűnik.
Ráadásul le is hányja a fiút,
majd Janis és Damien barátságát is elveszíti azért, mert plasztikká lett.
(Add vissza a rózsaszín pólódat, űvölti neki Damien. Mindenki emlékszik még, hogy a hivatkozott afrikai népmesében Nyúl Kisasszony nem adta vissza a lányok pólóját?)
Amire még Regina is büszke lett volna: Mariah Carey azzal teszi helyre Nicki Minajt, hogy kikérdezi egy - egyébként viszonylag alap! - idézetből.
