art gecco: fázik, pirít

A hét kérdése ebben a szar időben az, hogy ha lenne egy használt kenyérpirítónk (mint ahogy nincs), akkor azt hogyan szeretnénk eladni. Felöltöztetnénk Beyoncénak? Kitennénk a Dunapartra és ott fotóznánk le a Parlamenttel a háttérben? Vagy munka közben (in action), amikor a legjobban zúz a pirítás?

Odadobhatjuk lazán egy fotelra

vagy ottfelejthetjük, úgymond, a dohányzóasztalon

vagy kicsaphatjuk egy építkezésre, hogy tanulja az Életet.

Elhelyezhetjük kontextusban Trabanton

vagy lelőhelyén, lekvárral

vagy Akalin a Sárga Vödrön, ahol a legjobban mutat.

A legszomorúbb mégis az, amikor a pirítók a földön kucorognak: van ebben valami olyan lehangoló, mintha egy elhasznált örömlány vonaglana a petőfibányai kocsma wurlitzere előtt egy romantikus jonbonjovi számra. Nézzétek, milyen

szomorú, ahogy ott áll

szomorú, ahogy ott néz

ő büszke, de szomorú,

és a kicsi Hauser is nagyon nagyon szomorú!