Ez a vizsla pontosan annyira utál ébresztőórára kelni, mint te, és nem fél kimutatni
Kora reggel, meleg takaró, békés álom. És akkor egyszercsak
BIP-BIP-BIP
esetleg
CSÖR-CSÖR CSÖR
Ugye mindenki ismeri a pokoli érzést?
Oscar, a vizsla a szívünkből vonyít, amikor meghallja a sátáni sípolást:
Oscar reggele éppen olyan, mint a legtöbbünké. Az édes álom utolsó pillanatait...
...megszakítja az iszonytató hang, amire először csak a szemünket tudjuk kinyitni...
...aztán felszakad a vonyítás a lelke mélyéről, amit szívünk szerint mi is hallatnánk ilyenkor...
...és jobb, ha senki nem száll velünk szembe ekkor...
...de Oscar velünk szemben megteheti a legjobb dolgot: fittyet hányni az ördög csipogására, és visszaaludni.
