Felmutatták Putyint az orosz állami tévében

Vlagyimir Putyin felbukkant az orosz állami tévé egyik hírműsorában. Az orosz elnök legutóbb március 5-én szerepelt a nyilvánosság előtt, eltűnése már vadabbnál vadabb pletykákat szűlt.

Az állami tévé ma délelőtti adásában sugárzott felvételen Putyin Moszkva melletti nyaralójában, Novo-Ograjovóban volt látható Vjacseszlav Lebegyev, az orosz legfelsőbb bíróság elnökének társaságában.

Az, hogy a felvétel mikor készült, nem derült ki egyértelműen a tudósításból. A képeken Putyin szürke öltönyt, kék nyakkendőt és közönyös arcot viselt. Néha elmosolyodott és bólogatott, és még néhány halk szót is elsuttogott a bírósági reformról. (Via Guardian)

Kérdés, hogy ennyi elég lesz-e az elmúlt napokban lábra kapott pletykák eloszlatására. A moszkvai zuhanyhíradóban több elmélet is terjeng a rejtélyes eltűnés hátteréről:

• a visszafogottabbak szerint csak újra kellett botoxolni az arcát, mert az előző kezelés hatása már múlni látszott;
• az eggyel vadabbak szerint Putyin valójában súlyos beteg;
• a legvadabbak szerint pedig palotaforradalom volt a Kremlben, és valójában már nem is Putyin az elnök.

Ez utóbbit terjeszti például egykori gazdasági főtanácsadója, a most már az amerikai libertairánusok központjában, a washingtoni Cato Intézetben dolgozó Andrej Illarjonov is. Róla tudni kell, hogy az ukrajnai válságról, a Krímmel kapcsolatos tervekről később igaznak bizonyult értesülései voltak, de írt már arról is, hogy Putyin Finnország lerohanására készül. A lényeg:

Illarjonov szerint komoly hatalmi harc robbant ki az orosz vezetésben, a hadsereg tábornokai pedig megbuktatták Putyint és legfőbb támaszát, Igor Szecsint. Ő úgy tudja, hogy napokon belül lemondhat a miniszterelnök Dmitrij Medvegyev, akit Szergej Ivanov válthat.

A kremlinológia nem egzakt tudomány, inkább hasonlít a madár- és béljóslás ősi római gyakorlatához: ez is jelekből próbál következtetéseket levonni a jövőre. Illarjonov szerint ilyen jel volt az, hogy Ivanov két hete megszerezte magának az orosz orthodox egyház támogatását, vagy legalább garantálta az egyház semlegességét arra az esetre, ha hatalomváltás történne.