André Goodfriend váratlanul, családi okokra hivatkozva februárban távozott Magyarországról. Addigra kifejezetten ellenséges lett a kormány és a volt követségi ügyvivő viszonya, személyeskedésig is elment a viszály, Orbán Viktor arra is utalt, hogy nem elég férfias. („Álljon ki, legyen végre férfi” - üzente neki.)
Goodfriend néhány hétig a magyar belpolitika egyik legfontosabb szereplője volt, és többször is nagyon kellemetlen helyzetbe hozta a kormányt.
Távozása óta sokkal simább a két ország viszonya, a frissen kinevezett új amerikai nagykövet nyilvánosan nem kritizálta a kormányt, és Orbán Viktor március 15.-i beszédén kívül („Kossuth népét senki se oktassa ki demokráciából”) a kormányoldal sem támadta az USA-t.
Nyilvánvalóan itt nem a személyek közti konfliktus a lényeg, hiszen Goodfriend karcos megjegyzései és a távozása mögött is a washingtoni politika állhat. Arról lehet szó, hogy a két kormány között enyhült a feszültség, és ehhez gesztusokat kellett tenni. Amerikai részről a leglátványosabb gesztus az egykori ügyvivő eltüntetése volt a magyar politikából.
Azonban a békülésnek megkérhette az árát Washington: katonákat kértek Irakba, az Iszlám Állam elleni harchoz. Ez a kérés rendkívüli.
Egyrészt azért rendkívüli, mert az Iszlám Állam elleni katonai fellépés nem NATO-misszió, hanem egy USA által szervezett koalíció. Ez nagy különbség, ilyenben a magyar honvédség soha nem vett még részt. Afganisztánba NATO-misszió részeként mentek a magyar katonák, és az Irakban korábban dolgozó, kiképzési feladatokat ellátó magyarok is a NATO szervezésében voltak jelen.
Magyar katonák a rendszerváltás óta csak nemzetközi szervezetekkel együttműködve léptek idegen földre, a NATO-n kívül az ENSZ vagy az EU felkérésére.
Másrészt azért is különleges az Iszlám Állam elleni szerepvállalás, mert a régióból egyetlen másik ország sem csatlakozik hozzá. Nyílt felkérést katonák küldésére más államnak a környéken nem küldött az USA.
A jóval komolyabb hadsereggel rendelkező nyugat-európai NATO-tagok közül ugyan több is részt vett az Iszlám Állam bázisainak bombázásában, és kiképzőket is ígértek Irakba, de a volt szocialista blokk országai legfeljebb fegyvert szállítottak a kurdoknak. Katonákkal egyik sincs jelen, és arról sincs szó, hogy készülnének.
A terv szerint 100 magyar katona észak-iraki kiképzőtáborokat őrizne, és 50 tartalékos állna készenlétben itthon a váltásukra, két éven keresztül. Valószínűleg olasz vagy német kiképzők vezette táborokat védenének a magyar katonák.
Vélhetően azért nem kért más országtól katonát a régióból az USA, mert amit ezek a kis országok nyújtani tudnak, az inkább csak szimbolikus, viszont a bevetésükkel járó kockázat nem elhanyagolható. Az Iszlám Állam brutalitása, kiszámíthatatlansága potenciális merényletek céltáblájává teheti a beavatkozó országokat vagy azok állampolgárait.
E körülmények miatt néhány diplomáciában jártas ember azt mondta nekünk, hogy a magyar részvétel elvárása az USA részéről összefügg a nagy őszi konfliktusokkal, és arról szól, hogy Magyarországnak így kell bizonyítania szövetségesi hűségét.
És miközben ezt a gesztust megtesszük, lassan a többi geopolitikai vita jelentősége is gyengülni látszik: Az USA-nak nyilvánvalóan baja volt több oroszbarát magyar lépéssel is, ám ezek élessége sokat tompult az utóbbi időben:
Ezekkel, és az Iszlám Állam elleni katonai részvétellel Magyarország megítélése javulhatott Washingtonban. Hogy a viszony enyhülésében mennyit nyomott a latban az iraki misszió, azt nehéz felmérni, de az jól látszik, hogy szokatlan vállalásra készül az ország.