Meglepően borús hangulatú sajtótájékoztatót tartott szerdán Ewa Kopacz lengyel miniszterelnök. Azt jelentette be, hogy három miniszter és három miniszterhelyettes távozik a kormányából, meneszti a lengyel titkosszolgálatok vezetőjét, a kormány egyik legfontosabb pénzügyi tanácsadóját, és hogy lemond a házelnök is. A sajtótájékoztatón nem volt szó arról, hogy kikkel pótolják majd ezeket az embereket, emellett a bejelentés gyorsasága is a kapkodás látszatát keltette.

A 9 magas rangú politikus azért kényszerül távozni a kormányzatból, mert néhány napja egy botrány újra a lengyel kormányt tavaly alapjaiban megrengető lehallgatási ügyre irányította a figyelmet az országban.

2014 júniusában a Wprost lengyel nevű lap több oldalnyi, illegálisan készült lehallgatási jegyzőkönyvet tett közzé. Ezek között volt az is, amelyikben a lengyel állami olajvállalat vezetője azt mondta a pénzügyminiszternek egy varsói étteremben, hogy „Orbán úgy leszopta Putyint, hogy Putyin azóta felcsapott farokkal jár”. De a lengyel közvéleményt értelemszerűen nem ez a beszélgetés érdekelte leginkább, hanem azok, amikben az országot kormányzó jobbközép (Lengyelországban most ugye ez a baloldal) koalíció több magas rangú politikusa káromkodott, zsidózott, szívességeket kértek egymástól, és csúnyákat mondtak más európai vezetőkről.

Radoslaw Sikorski akkori külügyminiszter például lekicsinylően beszélt a stratégiailag nagyon is fontos lengyel-amerikai kapcsolatokról, meg azt is mondta, hogy David Cameron brit miniszterelnök inkompetens és „rábaszott” Európában. Kijelentéseiért Sikorski ki is szorult a kormányból, de a kormányt támogató koalíció nagyobbik pártjában, a Polgári Platformban megtartotta befolyását, és házelnökként folytatta.

A 2014-es botrány tetőfoka az volt, mikor a lengyel titkosszolgálat munkatársai behatoltak a Wprost szerkesztőségébe, és bírósági végzés nélkül, erőszakkal próbáltak elvinni onnan laptopokat és adathordozókat. A lengyel média az egész akciót közvetítette és rögzítette, a belügyminiszter bele is bukott a hatósági túlkapásba.

A bel- és a külügyminiszter mellett más kormányzati tisztviselők is távozni kényszerültek, de végül a botrány elcsendesedett. Donald Tusk kormánya a helyzet ura maradt, majd a miniszterelnök 2014 szeptemberében nagyobb zökkenő nélkül adta át a kormányfői posztot Ewa Kopacznak.

Na, ez a botrány éledt most újra.

Egy Zbigniew Stonoga nevű arc - aki nem politikus, csak egy autókereskedése van (!!!) - néhány napja furcsa dokumentumokat töltött fel a Facebook-oldalára. Azt állította, hogy ezek a tavalyi lehallgatási botrány nyomozati iratai, és mint kiderült, tényleg azok voltak. Stonoga vallomása szerint a dokumentumok nem tőle származnak, és nem is ő lopta el őket, azt mondja, mindet külföldi szervereken találta.

Kopacz most igyekszik megelőzni azt, hogy ismét a kormánykoalíció fejére nőjön az ügy, ezért beszélte rá a botrányban érintett, de továbbra is magas kormányzati pozíciót betöltő politikustársait a lemondásra. Hogy a titkosszolgálatokat felügyelő Jacek Cichocki megy, az egy ilyen jelentőségű szivárogtatás után magától értetődő, az egészségügyi miniszter, a turisztikai és sportminiszter, valamint az államháztartási miniszter az eredeti botrányban voltak érintettek, ugyanúgy, ahogy a három miniszterhelyettes és a miniszterelnöki tanácsadó, aki lehallgatási botrány idején még pénzügyminiszter volt.

A legnagyobb vesztes azonban Radoslaw Sikorski, aki a külügyminiszteri poszt után most a házelnöki székből is távozni kényszerül.

A hivatalos közlések szerint ő maga döntött a lemondás mellett, mert úgy érezte, hogy a Polgári Platformnak ezzel tesz jót.

Ebben lehet igazság, hiszen a kormánypártok helyzete most különösen nehéz. Lengyelországban októberben parlamenti választások jönnek, és a 8 éve kormányzó jobbközép szövetségeket a közvélemény-kutatások mostani adatai szerint ki fogja ütni a hatalomból a még jobboldalibb Jog és Igazságosság Pártja (PIS). A PIS jelöltje, Andrzej Duda meglepetésszerű győzelmet aratott a 2015 tavaszán tartott elnökválasztáson is a Polgári Platform jelöltje fölött, ez pedig valóban gondokat jelez a kormánykoalíció támogatottságában.

A Polgári Platform egy komoly ütést más most kénytelen volt lenyelni: Radoslaw Sikorski kiszorulása a politikai vezetők közül a pártszervezetre és a lengyel külügyekre is komoly hatással lehet. Sikorski ugyanis a diplomáciában járatos, képzett és elképesztően agilis külügyminisztere volt az országnak és házelnökként is megtartotta befolyását a külkapcsolatokra. A lengyel lehallgatási botrány tulajdonképpen az ő karrierének megtörése is, 2014-ben még lehetséges miniszterelnökként beszéltek róla, mára pedig teljesen kiesett a kormányzatból.

Ez a szál inspirálja egyébként a legtöbb olyan elméletet, melyek szerint a lengyel szivárogtatások mögött az orosz titkosszolgálat állt, és az egyik legfőbb célja az egész botránynak az volt, hogy Sikorskit és a Kreml számára komolyabb fenyegetést jelentő lengyel politikusokat kiszorítsák a hatalomból. Ez lényegében mostanra sikerült is: míg Sikorski külügyminisztersége idején Lengyelország kezdeményezője és aktív szereplője volt az ukrajnai konfliktus rendezése érdekében folytatott nemzetközi tárgyalásoknak, a miniszter távozása után Varsó fokozatosan kiszorult az olyan asztalok mellől, ahol az igazán komoly döntések születtek.

A lengyel kormány a mai napig kemény európai kiállást sürget az oroszok ellen, de egy ideje már híján van az ennek elérése érdekében korábban felmutatott kezdeményezőkészségnek.