Íme, a visszatérés előtt álló görög drachma, a világ egyik legdicsőségesebb pénzneme

gazdaság

Aki járt már általános iskolába, azt talán nem fogja meglepetésként érni, hogy görögök találták fel a pénzügyeket, és így a pénzügyi válságokat is, annyi más dolog mellett. És hiába annyi válság, a drachma rengeteg mindent átvészelt, megmaradt a görögségnek egészen 2001-ig, az euró bevezetéséig. És most visszatérhet.

Sokan lekicsinylően beszélnek most a drachmáról, pedig ez volt az első igazi pénznem, ami az utóbbi évszázadokban egyfajta örök mérceként magasodott az összes későbbi valuta felett.

Δεκάδραχμον, azaz az ezüst dekadrachma az időszámítás előtti 5. századból.

Az ókorban athéni ezüstbányák fedezték a drachmát, ezért meglepően sokáig meg tudta őrizni értékét a görög ezüstpénz. Ez persze nem jelentette azt – mint Josh Brown ebben a remek blogpostban emlékeztet –, hogy a drachmában eladósodott görög állampolgárok ne kerültek volna adósrabszolgaságba. Ami miatt többször általános adósamnesztiát mondtak ki. Vagy több, szintén drachmában eladósodott görög városállam ne mondta volna fel a hitelek visszafizetését, amivel az akkori görög hitelezők, többek között a delphoi jósda vagy déloszi templom jártak rosszul (úgy látszik, nem láttak előre olyan jól).

A drachma súlyrendszere mindenesetre olyan népszerű volt, hogy a hellinisztikus korban az egész Közel-Keleten ezzel kezdtek fizetni, Egyiptomban is verettek drachmát, és még a Római Birodalomban is használták, mielőtt áttértek volna a dénárra.

A Római Birodalom bukásával évszázadokra eltűnt a drachma, de aztán 1832-ben, a görög függetlenségi háború győzelmével együtt diadalmasan visszatért.

Az utóbbi kétszáz évből egyébként Görögország 90 évig volt csődben. Már a függetlenségi háborúra kapott brit hitel törlesztésével is csúsztak az 1820-as években, és a pénzt csak 1878-ban fizették vissza. 1893-ban újra feladták a fenntarthatatlanná váló adóssághegy utáni törlesztéseket. Aztán csődbe ment a görög kormány 1932-ben is, és ez így maradt a görög gazdasági csoda éveiben is, egészen a hatvanas évek közepéig, amikor egy katonai junta vette át a hatalmat.

A visszatérés előtt áll százdrachmás 1967-ből.

A drachmát később is rengetegszer leértékelték, de aztán valahogy – trükkök százaival, ezreivel – sikerült benne tartani az európai árfolyammechanizmusban, hogy Görögország is be tudja vezetni az eurót a többi alapító országgal együtt. Akkor, 2001-ben úgy tűnt, hogy Görögország örökre megszabadul történelmi pénznemétől. Végül 1 drachma 0,0029 eurót, azaz 0,3 eurócentet ért, a legnagyobb címlet a lila tízezer drachmás volt, azért adtak 29 eurót és 35 centet.

= 29,35 euró.

Ez a látszólagos sikertelenség azonban nem szabad, hogy feledtesse a drachma elévülhetetlen érdemeit. Mégiscsak ez volt az a pénznem, amiben az ókorban feltalálták a fedezett hitelt, az értékpapírok őseit, a valutaárfolyamokat, és a pénzügyi kapitalizmus megannyi alapkövét.

A drachma abban sem marad el a $ dollártól, az € eurótól, a £ fonttól vagy a ¥ jentől, hogy van hozzájuk mérhetően menő szimbólumuk is, a ₯, nagyobban:

A drachma újbóli bevezetése nem lenne olyan nehéz, főleg akkor, ha még nem selejtezték le a régi bankónyomtatókat fémhulladékként, és ha fémpénzeket egyáltalán nem terveznek veretni – tudta meg a BBC egy brit pénznyomtató vállalat szakértőjétől. Meglévő infrastruktúrával egész gyorsan ki lehetne nyomtatni annyi drachmát, amiből aztán elműködgetne az új görög gazdaság. Ha nincsenek meg a régi nyomtatók, akkor viszont hónapokba telni megfelelő minőségű papírpénzeket megtervezni és legyártani.

A Nomura elemzői 2012 októberében azt írták, hogy az új drachma 55 százalékkal értékelődne le az euróval szemben. Azóta elég jelentősen szóródnak a becslések 30 és 50 százalék között. Mindenesetre azok a görög megtakarítók, akik nem vették ki készpénzben a vagyonukat, vagy nem utalták külföldi eurószámlára, azok elég rosszul járnak, ha Görögországban euró helyett megint drachma lesz. Ha áttérnek drachmára, akkor nemcsak a bankszámlán lévő pénz, hanem az összes többi Görögországhoz kötődő eszköz is hasonló mértékben le fog értékelődni, így a vállalatok és az ingatlanok is.

Viszont, jegyzik meg sokan – többek között az Oxford Economics drachma mellett érvelő tanulmánya –, az a tény, hogy a görög háztartások ilyen elképesztő ütemben vették ki a pénzüket a bankból az utóbbi hónapokban, egészen jövedelmező is lehet, miután áttérnek a drachmára. Ha például a háztartások az utóbbi hetekben-hónapokban 30 milliárd eurót kivettek a bankból (ez viszonylag konzervatív becslés lehet, látva a hétvégén a bankautomaták előtt álló sorokat), a drachma árfolyama pedig 30 százalékkal gyengül az euróhoz képest,

az 10 milliárd euró ingyenpénz, a GDP 6 százaléka.

Ennyit nyerhetnek az árfolyamon a keményvalutázó görög háztartások. Ez persze elég jelentősen növelni fogja a vagyoni egyenlőtlenségeket, mivel megtakarítása jellemzően a görög társadalom felső 2-3 jövedelmi tizedének van csak, a többiek hiába kapcsoltak volna időben, nem lett volna mit átváltaniuk.

A görög gazdaságnak hosszú távon egyébként is lehet, hogy jót fog tenni az eurónál sokkal olcsóbb pénznem. A görög olcsóság élénkítheti a turizmust, a mezőgazdaságot, de még az ipar versenyképességét is javíthatja. Az energia ugyan drágább lesz Görögországban, de a kedvezőbb földrajzi helyzete miatt (kisebb fűtésigény) alacsonyabb az importigény, mint az északabbi európai országokban. A most euróban denominált görög vállalati hiteleket is át fogják váltani drachmára, ezét a devizahitel árfolyamkockázatától sem kell félnie a görög gazdaságnak.

Hogy hitelhez és külföldi tőkéhez hogyan fognak jutni, az más kérdés, főleg azok után, ha a Európai Központi Bank kilép a görög bankok mögül, és azok nagy robajjal csődbe mennek.