Orbán Viktor reggel a Kossuth Rádióban főleg a bevándorlásról beszélt, és ezzel kapcsolatban szóba hozta a szerbeket is, akikről valamiért részletes jellemzést akart adni. A miniszterelnök – aki a héten összeborult a szerb kormányfővel, és egy csomó dologban megegyezett – a szegény ember nemzetkarakterológiai professzoraként azt mondta:
„Tehát azt gondolom, hogy miközben a szerbek erősek – látta, ez a miniszterelnök is mekkora ember –, tehát tele vannak életerővel, rájuk néz az ember, vízilabdásaikat tudjuk idehozni, vagy éppen most nyertek itt a szerb lányok Európa-bajnokságot kosárlabdában. Ez egy életerővel teli nemzet, de mégis azért most bajban vannak.
A szerb miniszterelnök is – dacára annak, hogy egy nagy, fizikai robusztus megjelenésű ember – egy érzőszívű ember. Van ez a szláv karakter, tudja, a körülöttünk lévő országokban, akik ilyen fizikailag nagyon erősek, de ugyanakkor az ingüket is odaadnák, hogyha megtalálja velük az ember a megfelelő hangot. Tehát van bennük hajlam a barátságra meg az együttérzésre. Szóval szerintem ma valahogy a szerb-magyar együttélésben ezek az emberi tényezők ott vannak.”
Úgy tűnik, a miniszterelnök hajlamos elfelejteni, hogy már nem 1920 van, amikor belelovalja magát az ilyesmikbe, és úgy mesél a nagyvilágról kicsiny népének, mint Szürke Gandalf Középföldéről Hobbitfalván.
A teljes beszédet itt lehet meghallgatni, de azért összevágtuk a szerbekre vonatkozó részeket:
Orbán szerint lehet félni a jövőtől, és lehet felkészülni: szerinte a nemzetközi szervezetek félnek, mi viszont felkészülünk.
Itt vannak a szerb-magyar közös kormányülés eredményei.