P. J. O'Rourke az a fajta, aki miatt én is republikánusnak vallom magam. Például azért, mert a politikát úgy határozza meg, ahogy én is gondolkodok róla:
azoknak a sportja, akik elég erkölcstelennek születtek ahhoz, hogy hamis ígéretekkel és nagyon is valós fenyegetésekkel megszerezzék a hatalmat a nép felett.
Épp ezért
csak a béna politikus a jó politikus,
az ún. ügyes politikus, pláne egy Orbán Viktor kaliberű politikai lángelme ebből adódóan pedig
az emberiség legnagyobb ellensége.
A tételből pedig egyenesen adódik, hogy egy választáson a béna politikusok mellé kell állni, és most annál a 16 embernél, aki versenybe szállt a republikánus elnökjelöltségért, aligha lehet bénább politikust találni szerte az Egyesült Államokban.
Végül pedig O'Rourke-nak sikerült leírnia azt a mondatot Donald Trumpról, aminek jó esetben az egyetlen mondatnak kéne lennie, amit Donald Trumpról valaha leírtak:
„[Trumpot] kályhakorommal feketére kéne fújni, játékpisztolyt ragasztani a kezéhez, és belökni a fergussoni rendőrörs ajtaján”.