Magyarország gazdaságilag is érdekelt abban, hogy Európa befogadó magatartást tanúsítson

Javaslatcsomagot rakott össze a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóközpontjának gárdája az európai menekültpolitika cselekvőképtelenségének feloldására. A kutatók 20 pontra szedett publikációjuk első részében a helyzetet elemzik, de már ez a rész sem mentes olyan lényegi – és a kormányzat kommunikációjával, helyzetértékelésével ellentétes – megállapításoktól. A kutatók például megjegyzik, hogy bár a menekülők egy része minden bizonnyal Európát választja célpontjául, rövid távon nem igazán kell több tízmilliós menekültáradattal számolni, mert

„a tapasztalatok szerint a menekültek 90-95 százaléka mindig csak olyan távolságba menekül eredeti lakhelyétől, ahol már biztonságban van, de ahol még reménye van arra, hogy a konfliktus rendeződését követően visszatérhet”.

A másik fontos pont, ahol megállapításaik ellentétesek Orbán Viktor világképével, az, hogy

a demográfiai válságtól sújtott Európának szüksége lehet a menekültekre.

Megállapításaik szerint „a tapasztalatok szerint azok, akik menekültből válnak bevándorlókká, sokkal lojálisabb, a társadalmi beilleszkedésre fogékonyabb állampolgárok lesznek, mint a gazdasági és szociális migránsok”.

Márpedig Európa népessége az ENSZ előrejelzése szerint 2050-re 4,5-5 százalékkal, magyarán 22,5-25 millió fővel csökkenhet úgy, hogy a megmaradó lakosság elöregedik. A helyzet egyedüli megoldása a jelek szerint a migráció, a bevándorlás lehet. Különösen abban a kelet- és közép-európai régióban, amelynek mi is része vagyunk, és amelyik az európai belső vándorlásnak is vesztese. Itt az ENSZ előrejelzései szerint akár 15 százalékkal is csökkenhet a népesség 2050-ig, vagyis

a térség, így Magyarország is „gazdaságilag abban érdekelt, hogy Európa befogadó magatartást tanúsítson a menekültekkel (mint potenciális bevándorlókkal) szemben”.

De van olyan pont is, amiben egyezik véleményük a kormányéval. Ez pedig az, hogy a helyzet kezelésének egyik kulcsa

a hatékony és szigorú európai határvédelem.

De ez nem önmagában jelent megoldást, hanem csak akkor, ha további lépésekkel társul. Javaslataik szerint ezek

• a kiindulási helyen az elvándorlást előidéző tényezők orvoslása;

vagyis a konfliktusok sújtotta országok válságainak kezelése, akár közös európai katonai fellépéssel, nemzetépítéssel is.

• a konfliktuszónákkal szomszédos államok menekültügyi rendszereinek támogatása;

hiszen a tapasztalatok szerint a menekültek nagy része leginkább otthona közelében keresne menedéket, így jelentősen mérsékelhető lenne a migrációs nyomás azzal, ha a környező országokban megfelelő ellátórendszert, táborokat építenének ki a menekülőknek.

• a migrációs útvonalon fekvő országok bevonása a helyzet kezelésébe;
• a menekültek gyors regisztrálása;
• a menekültügyi eljárás gyorsítása.

Ez utóbbi háromra a megoldási javaslatuk az, hogy az uniós tagságra pályázó tranzitországokkal szemben követelményként írják elő az együttműködést a menekültválság kezelésében, például abban, hogy a területükön hozzanak létre menekültoltalmi zónákat, ahol le lehetne folytatni a menekültek regisztrációját és a menekültügyi eljárásokat. Ezzel egyrészt tehermentesíthetnék is az olyan frontországokat, mint amilyen Magyarország is, másrészt értelmet nyerne a határok szigorú védelme:

ez esetben ugyanis nem háború elől menekülőket kéne visszafordítani a határról, mert ők már a menekültoltalmi zónában megkaphatnák a menlevelüket, hanem azokat, akik a zónákat megkerülve, papírok nélkül próbálnának bejutni az EU-ba.

A rendszer átgondolására és fejlesztésére már csak azért is szükség van, mert egyelőre nincs remény a tömeges menekülthullámot kiváltó konfliktusok gyors megoldására, amit még tetézhet, hogy a klímaváltozás, illetve az afrikai és közel-keleti népességrobbanás miatt a következő évtizedekben a probléma súlyosbodására lehet számítani.

Az SVKK teljes tanulmányát itt érhetik el (.pdf). Csak öt oldal, olvassák el, érdemes!