Ma éjfélkor lesz 25 éves Nagy Németország

1990. október 3. fontos nap a világtörténelemben, ekkor deklarálták a kelet-német tartományok csatlakozását a Német Szövetségi Köztársaságot, azaz Nyugat-Németországhoz, ami ebben a pillanatban meg is szűnt Nyugat-Németországnak lenni.

Helyette egy Németország lett.

Ennek még David Hasselhoff is iszonyatosan örült:

Sokan még közvetlenül az újraegyesítés előtt sem hittek abban, hogy ez lehetséges, Európa egyik fele nem hitte volna, hogy az NSZK-nak sikerül integrálni a fejletlenebb kelet-német tartományokat, és sokan náciveszéllyel riogattak, mondván, hogy ha Németország egységes, idővel mindig valami galibát csinál Európában.

Ehhez képest ez a 25 év egészen szép rendben eltelt Európában. Igaz, a felzárkóztatás miatt a kilencvenes évek elején kicsit megroggyant a német gazdaság, de ez a kiigazítás már alig látszik.

De ne is a gazdaságról meg a politikáról beszéljünk, inkább próbáljuk meg átérezni, hogy milyen óriási öröm lehetett németnek lenni az újraegyesítés éjszakáján.