Hegedűs Zsuzsa szociológus, és ő a kormány szegénységpolitikájának egyik fő arca. Ő egyike azon kevés tanácsadóknak, akit a kormányfő felvállal és átlátható módon, miniszterelnöki irodáján keresztül fizet ki - havi egymillió forint és szolgálati Audi A6-os jár cserébe Hegedűs tanácsaiért. A szociológus-tanácsadó most interjút adott a Heti Válasznak.
A beszélgetés apropója a gyermekéhezés volt, ami azóta lett újra vitatéma a médiában, hogy a KDNP nem szavazta meg a probléma visszaszorítását célzó ötpárti Nemzeti minimumprogramot, mert
azzal baloldali politikai célt támogatott volna.
A rendkívül magas színvonalú vita arról zajlott az ellenzéki és a kormánypárti képviselők között, hogy pontosan hány gyermek éhezik is ma Magyarországon. A vita minőségét emeli, hogy ma hitelesen ezt senki nem tudja megválaszolni, mert a probléma jellegéből adódóab nincs erre vonatkozó megbízható adat. A konszenzusos javaslatot hirdető Nemzeti Minimum-program egyik vezetője, Horgas Péter kérdésünkre azt mondta, hogy az utolsó átfogó kutatás 2008-2009 fordulóján készült, akkor 40 ezerre tették a nélkülözni kénytelen gyermekek számát. Ezt a számot emlegették ellenzéki képviselők a politikai vitában is, amit a Fidesz tagadott.
A Heti Válasz áprilisi cikke szerint a Tárki tavalyi kutatása alapján Magyarországon "50 ezer tartósan éhező és négyszer annyi kríziséhező a gyermek él", de ezt az adatot kérésünkre a kutatócégnél nem tudták megerősíteni. Horgas szerint mindenesetre szakmai konszenzus van azt illetően, hogy
"tízezres nagyságrendű" érintett gyerekről van szó,
és a Máltai Szeretetszolgálat és a Magyar Tudományos Akadémia szerint is 30-50 ezer gyermek lehet érintett. Az interjú alapján a Központi Statisztikai Hivatal még idén közöl vonatkozó adatokat.
Hegedűs szociológusként és a Minden Gyerek Lakjon Jól Alapítvány (MGYLJ) vezetőjeként elvileg jól ismeri a jelenséget. Az MGYLJ rászoruló családok között oszt ki csibét, kacsát, malacot, nyulat és vetőmagot, bár a Magyar Narancs nyomán tavaly óta tudjuk az alapítványról, hogy azt Hegedűsék úgy igazgatták, mint egy vidéki kócerájt. Most persze nem az alapítvány van a fókuszban, hanem en bloc a gyermekéhezés. Az interjúból mindenesetre lényegében az derül ki, hogy
Hegedűs Zsuzsa nélkül nincs működő szegénységpolitika Magyarországon.
Ezek után nem is lehet csodálkozni azon, hogy a probléma megoldottnak tekinthető. Hegedűs szerint a fenti intézkedések következtében
"ma Magyarországon éhező gyerekek szociológiai értelemben azonosítható sokasága nem létezik,"
ami magyarul feltehetően azt jelenti, hogy önmagában szegénység okán ma már nem kell koplalnia senkinek, tehát a politika a rá vonatkozó elvárásoknak eleget tett. És valóban,
"az Orbán-kormány a felsorolt intézkedésekkel felszámolta a rendszerszintű gyermekéhezést és nyomort"
- folytatja okfejtését a szociológus, ami persze nem jelenti azt, hogy ma már egyetlen gyermek sem kénytelen éhesen aludni menni esténként, de ez a jelenség már nem a rendszer rossz vagy hiányos felépítéséből fakad,
"sokkal inkább emberi mulasztásból, szülői felelőtlenségből."
Az egész interjú attól viszolyogtató, mert Hegedűsről amúgy nem lehet állítani, hogy ne feltétlenül jó szándék vezérelné - ahogy egyébként azt sem, hogy a kormány vonatkozó intézkedései között ne volnának pozitívak. (A tanácsadó nem bánná például egy olyan konszenzusos törvényjavaslat elfogadását, ami kötelezi a mindenkori kormányt bizonyos standardok betartására - például a fejkvóták inflációkövetésére.)
A kényszeres öntömjénezés és behízelgés inkább az egész Orbán-kormányt övező holdudvarról mond sokat. Hogy még mindig nem lehet elég nagyot bókolni, hogy egy tanácsadó igazán biztonságban érezze egzisztenciáját és befolyását.