• „Előírások, szabályok vannak (...), itt már minden teljesen európai.”
  
• Azaz majdnem minden: az embereknek még nem igazán megy ez az ún. társadalomban élés.
  
• Nem etnikai, politikai vagy vallási ellentétekről van szó, hanem a hétköznapi írott és íratlan szabályok be nem tartásáról.
  
• Összegyűjtöttük a minimális követelményeket, amik a hétköznapok túléléséhez elengedhetetlenek a városban.
  
• Mert nem vagyunk állatok!

Hiánypótló útmutatóval jelentkezett a Buzzfeed, amiben tanácsot ad arról, hogy a békés egymás mellett élés jegyében hogyan érdemes a haveroktól kaját lejmolni. Nem kell nagy dolgokra gondolni, teljesen alapvető tippeket adnak: például, hogy kérdezd meg, ehetsz-e belőle, mielőtt belemarsz az ételbe, vagy hogy ne fogdosd meg az összes chipset, mielőtt végre kiválasztasz egyet.

De ez csak a jéghegy csúcsa. Aki dolgozik, bevásárol vagy közlekedik – azaz röviden: él –, az naponta többször érezheti azt, hogy 99 éves korig kötelezővé kellene tenni az erkölcstanórát, vagy legalábbis mindenkit kötelezhetnének arra, hogy végezzen el valamilyen OKJ-képzést etikettből, mielőtt felügyelet nélkül emberek közé mehetne.

Nem arról van szó, hogy manapság az emberek udvariatlanok („Hallatlan: nem köszönt oda, nekem kellett köszönni!”), és véletlenül sem az úri világ rangjait és párbajkódexeit kell visszaállítani. Egyszerűen csak olyan sokan felejtik el a legalapvetőbb, íratlan – de gyakran még a kőbe vésett – együttélési szabályokat is, hogy a rendpárti olvasók, pontosabban a hozzám hasonló belső nagypapák kedvéért itt az ideje, hogy egy helyen, írásban is, világosan le legyen fektetve néhány, a civilizáció lángját őrző illemszabály.

Nevezzük ezt szerényen csak Illemalaptörvénynek.

Először is mindennek az alapja, hogy lehetőleg ne csinálj semmit. Ha véletlenül mégis kénytelen vagy intézkedni, akkor ez a 8 biztos pont ha nem is életet menthet, de legalábbis egy kicsit jobb hellyé teheti a világot az emberiség számára.

1. A mozgólépcső is csak egy lépcső

Azt egyre többen észrevették – ahogy az vagy egy évtizede ki is van írva –, hogy a mozgólépcsőn jobbra kell állni, hogy a bal oldalon elmehessen, aki siet. Viszont valamiért még mindig sokan azt hiszik, hogy innentől nincs is más teendő. Pedig talán még fontosabb szabály, hogy a mozgólépcsőn ne álljál bele az előtted álló aurájába/személyes terébe/seggébe, hanem hagyj ki utána egy lépcsőfokot. Mindenkinek jobb lesz. (Ugyanez a helykihagyás javasolt a boltok bejáratánál lévő forgókapuknál.)

2. Az esernyő veszélyes üzem

Nem könnyű ítéletidőben elkerülni, hogy bőrig ázzunk. Ezért, ha esernyő van nálad, és áll valaki a közvetlen közeledben, vedd figyelembe, hogy vannak 175 cm-nél magasabb emberek is. Ne verd ki a szemüket az otromba pajzsoddal. Hasonlóan fontos, hogy az esernyőt ne úgy zárd össze, hogy közben valakinek a pofájába folyatsz 3 liter vizet. Pro tipp: esőkabát.

3. „Az ajtók azért vannak, hogy bemenjünk rajtuk, nem tudtad?”

Ez tűnik a legegyértelműbbnek, mégis ezzel gyűlik meg az emberek baja talán a legtöbbször. Naponta ezrek hagyják nyitva maguk mögött az ajtót, amikor bemennek mondjuk egy étterembe, vagy éppen eljönnek onnan, ezzel az elemeknek kitéve mindenkit, aki bent van.

De van a feledékenységnél is rosszabb: az előrelátás teljes hiánya. Biztos tapasztaltad már, amikor utaztál a tömött metró vagy a villamos ajtajában, jeleztél, vártad, hogy befussatok a megállóba, kinyíljon az ajtó, és mehess az utadra, de egyszer csak azt vetted észre, hogy az éppen kinyíló ajtón zombikarok törtek be, és lelketlen testek próbáltak meg  befurakodni az a csurig megtelt szerelvénybe. Mindig gondolj erre a horrorra, amikor a megállóban beállnál az ajtó közepe elé, hogy felszállj.

Ez érvényes a következő pillanatra is: amikor már leszálltál a buszról, de még vagy harmincan leszállnának utánad, ne állj meg rögtön az első kis lépés után bámészkodni. (Ugyanennek a közveszélyes változata: soha – soha! – ne állj meg a mozgólépcső tetején!)

4. Ne verekedj a táskáddal!

Ha buszon vagy tömegben vagy, vedd le a hátizsákodat, de legalábbis ne forgolódj, mint majom faszán a stanicli. Csak akkor maradhat rajtad (esetleg), ha nagyon vékony a táskád vagy egyvállas. (Kapcsolódó: ha nagy hasad van, ne dőlj azzal bele az előtted ülő arcába a villamoson.)

5. Egyes, leülhet!

Itt írtunk már arról, hogyan ne üljél a metrón. Viszont van ennek egy klasszikus hétköznapi magyar verziója: amikor felszállsz a buszra, és leülsz két ülés közül a külsőre, majd utánad valaki szintén leülne, akkor vagy üljél beljebb, vagy álljál fel, és engedd beülni a megfáradt utazót. De véletlenül se csak a térdedet fordítsd ki egy picit, szinte szimbolikusan, várva, hogy rajtad keresztül másszon be a szerencsétlen. (Ha táskád is van, azt pedig vedd az öledbe, de persze üres buszon ezt nem muszáj betartani.)

6. Ne lógj ki a sorból!

A vásárlás komplex folyamat, sokan például ezért is írnak bevásárlólistát. A sorban állás ellenben már piskóta – kéne, hogy legyen. De a gyakorlat a brit tudósokat támasztja alá: mintha az életünk 99,9 százalékát sorban állással töltenénk. Nem kis részben azért, mert egyesek a) furakodnak, b) a kosarukat a sorban hagyva lambadáznak el még főzőtejszínért c) 10 perc várakozás után is csak fizetéskor kezdik el keresni a pénztárcájukat. A, b és c is szabályszegő magatartás, ezért kerülendő.

7. Csak nézz, mint Rozi a moziban

A moziban három alapszabály van:

• Ne akkor érkezz, amikor már nem is az előzetesek mennek, hanem maga a film!
  
• Ne beszélgess hangosan a moziban!
  
• Az Isten szerelmére, soha ne vedd fel a telefont film közben! („Halló, most nem tudok beszélni, moziban vagyok! Majd visszahívlak! MONDOM VISSZAHÍVLAK!”)

8. A legfontosabb

Soha ne mondd meg másoknak, hogy mit csináljanak. Főleg idegeneknek ne. Pláne írásban. És végképp ne egy újságban.