Fogadjunk, eddig fogalmad sem volt arról, mit jelent az, hogy TORTA
A kortárs posztmodern egyik főművét hozta létre a Székely Cukrászda Amanda és Rémond esküvőjére.
Az édesipari vállalkozás művészettörténészei igen ügyesen érezték meg, hogy a közvélemény teljesen halottnak képzeli a legkülönbözőbb korok stílusait, illetve jellegzetes motívumait kollázsszerűen egymásra halmozó posztmodern divatot, ami a kilencvenes években és a kétezresek legelején irtózatosan ronda emlékeket hagyott maga után a rózsadombi villasorokon és néhány középületen.
A posztmodern utolsó magyarországi emlékműve - mármint ezelőtt a torta előtt természetesen - a Nemzeti Színház Siklós Mária által tervezett ízléstelen korcsa, amit - jellegzetes posztmodern iróniával - jóval a hullám igazi kifutása után, 2002-ben adtak át.
Ugyanabban az évben, mint a stílus másik budapesti gigaképviselőjét, Rajk László sokkal jobban sikerült Lehet téri vásárcsarnokát.
"Rohanó világunkban mi lehetne divatosabb a kilencvenes évek valamelyik elfeledett divatjának újjáélesztésénél?" - gondolhatták Székelyék, majd cselekedtek. Buja tortakompozíciójuk első látásra a népi barokk kispolgári leágazásának, a biedermeier stílusnak állít emlékművet. Ez az üvegezett vitrineket elfoglaló pásztorlánykák, pucér fenekű, libát ölelő kisfiúk és báránykák világa. A hatszintes, vadul ágaskodó, dinamikus rátétekkel díszített szerkezet ugyanakkor már a sosem létezett biedermeier expresszinizmussal rokonítja.
De figyeljük csak meg az egyes torták motívumkincsét!
A rózsás díszítésnél és a torták oldalára applikált, egyértelműen barokk-copf referenciaként értelmezhető gipszstukkó-mintáknál jóval hangsúlyosabb elem az ehető Swarowsky-kristályokra hajazó tortalábazat, ami egyértelműen a kortárs fogyasztói kultúrára tett utalás. A nagyszerű videóeffektek csak rájátszanak erre a hatásra. Ezt a vonalat teljesíti be a centrális helyzetben lévő felső-középső torta is, ami eltérő színével és mintázatával a drága kortárs bőrkanapék világát idézi föl.
Az összhatás lehengerlő, sőt néhány pillanatra akár lélegzetelállítónak is mondható. Ezt pedig melyik más kortárs posztmodern alkotás mondhatja el magáról?
(animgif art: Botos Tamás)