A magyar graffiti csodálatos, titkos mesterműve pusztul el napokon belül a Ligetben

Nem sokat ígérő eseménynek indult, aztán még rosszabbul folytatódott, hogy nagy felfedezés legyen belőle: a Liget projekt irányítói eredetileg azt akarták megmutatni a sajtónak, hogy milyen ronda, ugyanakkor milyen nagy az a szétrohadt komcsi irodaépületekkel telezsúfolt városligeti telek, ahol mindjárt megindul a bontás, hogy 2018-ra felépüljön a nagymenő japán építész, Sou Fujimoto rajzokon jól mutató üvegpavilonja.

Az esemény azért folytatódott rosszul, mert kiderült, hogy Baán László kormányzati násznagy és lagziszervező (civilben a Liget projekt irányítója) mégsem jött el. 

A telek, ahová beballagtunk, a Műjégpálya mellett fekszik, olyan közel a tóhoz, hogy ha Habony Árpád megállna a parton és elkezdene forogni, kalapácsvető mozdulattal simán el tudni dobni idáig egy átlagos barokk festményt. 

A bekerített területen a Hungexpo kilenc kisebb-nagyobb irodaépülete áll még pár napig, a Városliget ugyanis 77 évig volt vásárterület, ebből több évtizedig itt tartották a BNV-ket, amiket ezekből az irodaházakból szerveztek. 

Úgy volt, hogy egy kivételével végigjárjuk mindet, de elég volt belépnünk a legnagyobb épületbe, hogy egy lépéssel se akarjak továbbmenni. A Hungexpo ugyanis már jó régóta nem használta a más cégeknek is kiadott irodákat, az üres épületekbe hajléktalanok költöztek be, és, mint kiderült, a graffitisek is felfedezték azokat maguknak. 

Mi az, hogy felfedezték. Ahogy beléptünk az üvegajtó maradványain, mindkét oldalról buja, lehengerlő, egészen fantasztikus színvonalú festmények fogadtak a falakon. 

Csak tippelni tudok arra, hogy idebent, ahol a műfajban szokásosnál sokkal kisebb volt a lebukás veszélye, az illegális művészek is jobban lelazultak, több idejük is volt tökölni meg gondolkozni, és talán ezért sikerültek ilyen feltűnően erősre az alkotások.

Volt itt minden: egységes, klasszikusan komponált freskóként értelmezhető, valószínűleg egy kéztől származó munkák és mellérendelő szerkezetű, vegyes műfajú, de nem kevésbé erős falak is.

Az alkalmazott technikák is legalább ilyen változatosak. A legtöbbet tippre ecsettel festették, de akadnak fújt, sablonnal készült és hengerelt részek is.

Volt alkotó, aki a nagy szekkófestő elődök nyomán térillúzióval szédített:

Akadt, aki komplett világot teremtett fázós kis lényeknek:

Akik nem tudnak meglenni a radiátoraik nélkül:

Mondjuk ki bátranm: a Fázos Lény legjobb barátja a radiátor, legyen szuka vagy kan, kölyök vagy felnőtt:

És van egy rakás olyan nyugdíjas lény, akinek tényleg nem maradt igazi társa a radiátorán kívül.

Egyszerűen nem tudtam betelni a rengeteg vicces vagy meglepő részlettel:

Meg a stíluskeverékkel:

A tenyérnyi felületeken kibontakozó mikrotörténetekről nem is beszélve:

Órákig ellettem volna a bejárati ajtó közelében:

De egy idő múlva mégis elndultam felfedezni a belső részeket:

Ahol szinte bármerre fortultam, kincset találtam:

Vagy beszari kiskutyát:

Aki nem véletlenül volt annyira betojva:

Sőt megtaláltam a térképet Habony Árpád kincsesládájához is:

Amit macskák őriznek:

Itt aztán igazán kiderült, hogy a jó graffiti bármilyen környezet képes feldobni:

de tényleg

bármilyent

Kár, hogy ez az egész mindjárt megsemmisül. 

Ha van az olvasók között graffitiszerető profi fotós, most szaladjon dokumentálni ezt a titkos kincset, amíg lehet.

Ha pedig az alkotók között vagy, kérlek, jelentkezz, mert irtóra érdekel ennek a telefestett épületnek a története. 

És ez csak egy volt a kilencből!

Az a szerencse, hogy az épület, ami ide kerül, a tervek alapján tényleg jó darab lehet. A lerobbant irodaház tetején tartott előadásból azt szűrtem le, hogy a Magyar Zene Háza alapvetően egyfajta Csodák Palotája-szerű interaktív, kisérletezős múzeum-előadótérszerűség lesz, állandó és alkalmi kiállítótérrel és koncerttermekkel. Körben teljesen üveg, átlátszó koncerttermekkel, odakint sörkerttel, meg kis szabadtéri színpaddal. 

Ígéretes az egész, de a graffitiket azért sajnálni fogom.

Update: Máris van egy nyomunk! Ádám azzal keresett meg levélben, hogy

az épület a novusé volt anno meg a thébáé és az ottani diákok csinálhatták elég nagy valószínűséggel.

Két művészeti iskoláról van szó, azonnal írtam mindkettőnek, ha bármi kiderül, cikkel jelentkezem.