Eltemették Kertész Imrét

„Csönd, nyugtalanság, szenvedés - ezek lehetnének a nagy Kertész-szavak, ezek által tudunk meg valami újat magunkról, az országunkról, a világról, istenről” - mondta Esterházy Péter író pénteken a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben Kertész Imre Nobel-díjas író temetésén.

„A temetés nem a vége valaminek, hanem a kezdete, a teendőinknek, amelyeket ránk hagyott a halott. Kertész Imre szövegeit újra és újra kell olvasnunk. (...) Nagy magyar író, akkor is, ha viszonya a nemzettel finoman szólva nem dráma nélküli, nem rózsás. Rögzíteni hát, ami nincs, vagyis nyugalmat találni”" - fogalmazott Esterházy Péter.

Spiró György szerint „A nyomasztó, kilátástalannak tűnő évtizedekben Kertész Imre volt a legszabadabb ember, akit ismertem”.

Az író azt mondta Kertész Imréről:

"Sötét világban adatott eszmélkednie, lámpásul Thomas Mannt, Nietschét, Camus-t és Kafkát forgatta, az ő segítségükkel lett e sivatag egyre tudatosabban önkéntes száműzöttje. Értékrendjében, noha lírai alkatúnak mondanám, a regény minden más műfajt megelőzött. Radikális következtetéseit élvezettel hallgattuk, a legsúlyosabb kérdésekről tűnődött, összerántva a különböző diszciplinák területeit".

A Nobel-díjas író életének 87. évében, hosszan tartó súlyos betegség után március 31-én hunyt el. (MTI)