„Mi vagyunk a világ
Mi vagyunk a gyerekek
Mi vagyunk azok, akik szebbé teszik a holnapot
Úgyhogy kezdjünk el adni”
(Az USA Afrikáért)

Miközben a világban sajnálatosan alulreprezentáltak a gyerekek, és a média is csak azt képes harsogni, hogy a gyerek dolga az unatkozás, sőt az a legjobb, ha nem csinál semmit, azért látszik némi pozitív változás: egyre többen ismerik fel a gyerekekben lévő hatalmas potenciált. Például egy berlini iskolában már a diákok maguk rakják össze az órarendjüket, és az a legfontosabb tantárgy, hogy találjanak egy kihívást maguknak.

Emberek < gyerekek

Nyugaton egyre több helyen látják a kisgyerekekben az emberiség utolsó reményét:

• Párizsban egy 10 éves kislány nyert el egy phd-soknak szánt ösztöndíjat, hogy tervezzen egy robotot, amitől boldogabbak lesznek a város utcái.
  
• Pennsylvaniában pedig egy 9 éves riporterkislány szerződött le az egyik legnagyobb amerikai könyvkiadóval.
  
• Egy kisfiú ülhetett Ferenc pápa helyére.
• Még Magyarországon is pislákol valami: a BKK egy gyereket bérelt fel bemondónak.

A minden karácsonykor leadott Reszkessetek betörők-részek és a hasonlóan progresszív intézkedések lassan változást hoznak, de messze még a cél. Ha egyetemek és óriásvállalatok élén is felfedezték, hogy semmivel sem tud kevesebbet a világról egy harmadikos, mint egy diplomás kutató, akkor miért nem kezdünk el végre alkalmazkodni az új világhoz? Miért csak a felnőtteket illeti meg a szabad munkavállalás és a szabad helyváltoztatás?

Gyerekként kezelik őket!

A rendőrség honlapján szinte naponta jelennek meg felhívások az otthonról elszökő gyerekekről, pedig aki látott már egy átlagos 9 évest, az tudja, hogy játszi könnyedséggel tanulhatja meg a konyhaművészetet a vajaskenyér-készítéstől a rántottasütésig. Mi baja lehetne tehát egyedül a nagyvilágban?

Hadd emlékeztessek mindenkit arra, hogy a brit birodalom a 19. században ért el a hatalma csúcsára, nem kis részben az önkéntes munkavállaló gyerekeknek köszönhetően, aztán sajnos megtiltották, hogy a munkáltatók megengedjék az 5 éves fiúknak és lányoknak, hogy vas- és szénbányákban keressék a kenyerüket.

Ennek pedig meg is lett az ára: a 2014-ben megválasztott magyar Parlament átlagéletkora 47,77 év volt, pedig ha a négy 70 feletti képviselőt lecserélnénk négy 4 éves gyerekre, akkor azt – ha a nyugdíjas politikusok életkorát 75-ös átlaggal számoljuk – máris 46,34-re csökkenthetnénk. Ezt persze a pozíciójukat féltő honatyák nem akarják, de azért rendszeresen kampányolnak az óvodákban, pedig még a szavazati jogot sem hajlandóak megadni a gyerekeknek.

„Akit az istenek szeretnek, örökre meghagyják gyereknek”

Hosszabb távon pedig még többet érhetnénk el, ha végre felnőttként kezelnénk a gyerekeket. Nem csak egyszer munkára jók, ahogy azt Autumn de Forest példája mutatja, a 14 éves lány ugyanis már 7 millió dollárt keresett a festményeivel, ezzel feladva a leckét a gyerekrajzkritikusoknak.

De miért tartunk itt? Mert nem a jó kérdéseket tesszük fel. Ahelyett, hogy a felnőttek világát próbáljuk meg olyanná tenni, mint amilyen az óvoda, miért nem kezeljük a kisgyerekeket felnőttek módjára? Ugyan kinek lenne egy rossz szava, ha a gyerekorvosok maguk is gyerekek lennének, vagy az atomfegyverek kulcsát egy maszatos képű, angyalarcú 7 évesre bíznánk? Ha a Legyek urában a gyerekeknek lett volna hozzáférésük a modern fegyverekhez, nyilvánvalóan ott is civilizáltan rendezték volna a felmerülő problémákat.

Hiszen tény, hogy nincs rossz gyerek, csak türelmetlen szülő.

És arról még nem is beszéltünk, hogy a gyerekek mennyivel jobban néznek ki az időseknél, átlagban sokkal egészségesebbek is, és ami a legfőbb: nagyon aranyosak. Hétmilliárdan azért, hogy legyen gyerek a postás, a rendőr, a villanyszerelő, a szomszéd, a gázos és a díjbeszedő, a handlé, a szódás és a képkereskedő, a házmester, a fia és a kéményseprő!

Minden pozitív jel ellenére napjainkban sem túl jók a kilátások. Folytatódik a diszkrimináció, és sokszor fasiszta módszerekkel próbálnak gátat vetni a gyerekek jogos térnyerésének. Egy 24 éves texasi tanárnő ellen például csak azért indított hadjáratot a rendőrség, mert a férfi, akitől a gyerekét várja, a 13 éves diákja. Minnesotában pedig csak azért vettek üldözőbe a kékek egy 8 éves kisfiút és a testvérét, mert autót vezettek. És ha még ez sem lenne elég, a 14, illetve nálunk a 12 év alatti gyerekektől még azt a jogot is megtagadják, hogy bíróság előtt vádolhassák meg őket. Miközben ráadásul olyan időket élünk, hogy a szülők a hozzájárulásuk nélkül fotózhatják a kisgyerekeiket!

Aztán majd csodálkozni fogunk, amikor a lurkók fellázadnak… De nem várhatjuk meg azt. A gyerekkérdésben rengeteget kell még tennünk. Nem miattunk, hanem a gyerekeink, a következő generációk miatt. Aki pedig a fenti állításokat kétségbe vonja, az nyugodtan kérdezzen csak meg egy 3 évest, hogy mi a véleménye az egészről. Meg fog döbbenni a válaszon.