A falábú Gignac pompásan bebizonyította, hogy mit ér ma a 10-es mez
A brazil Rivaldo szomorkodott egy hónapja, amikor azt látta, hogy a Copa America nyitómeccsén a brazil válogatott 10-ese (Neymar távollétében Lucas Lima) a kispadon ücsörgött az első meccsen. Posztolt is egy képet a korábbi nagy tízesekről.
Az első sztár 10-es Puskás Ferenc volt, aki a hagyományos mezosztás alapján kapta meg balösszekötőként (az ötcsatáros felállásában eggyel a középcsatár mellett) a számot. A klasszikus számkiosztás ebben az időben sem volt minden válogatottra jellemző, a németeknél például az 1954-es világbajnokságon a védő Werner Liebrich volt a 10-es, aki pont Puskást rúgta le a 8-3-as csoportmeccsen.
Aztán jött Pelé 1958-ban, és megteremtette a 10-es igazi legendáját. Nem ő választotta a mezszámot, a FIFA egyik hivatalnoka végezte el a brazilok helyett a munkát, mert a dél-amerikaiak elfelejtették a nevezésnél a játékosok számozását. A következő vébéken aztán már egyértelmű volt, hogy Pelé hányasban játszikm és a 10-esnek kultusza lett.
A legendás 10-es az argentinoknál Maradona volt. Ha az argentinokon múlik, akkor utána már nem is viselte volna más a válogatottban ezt a mezt. Annyira komolyan gondolták a 10-es visszavonultatását, hogy a 2002-es világbajnokságra nem is adtak le 10-es játékost, helyette 24-essel próbálkoztak. Sepp Blatter azonban közbelépett, és a cserekapus Roberto Bonanónak osztotta ki a 10-est. Az argentinok ezt viszont nem hagyták, és végül Ortega lett a 10-esük a tornán.
Messi kis híján belenőtt Maradona válogatott mezébe, de végül neki sem sikerült a bálványdöntés. Messi mostanra elégelte meg, hogy vele nem tudnak tornát nyerni, és a 11-esekkel elbukott Copa America finálé után lemondta a válogatottságot.
Bár a nyolcvanas évektől a 2000-es év legelejéig az irányítók aranykora volt, amiről itt írt Hegedűs Henrik, mára jelentősen megkopott a 10-es mez kultusza. Ebben bőven szerepe volt annak, hogy a klasszikus irányítók eltűnése után olyan játékosok is hordhatták már a 10-est, mint például Lassana Diarra a Real Madridban pár éve.
A Bajnokok Ligája idei döntőjében például nem is volt 10-es számú mezben játszó játékos. James a Realban kispadozott, az Atleticóban a spanyol utánpótlásválogatott Oliver Torres még a keretben sem volt.
Valahogy mégis megmaradt az, hogy ha egy ismertelen csapatot néz az ember, a 10-es játékostól többet vár. Gólokat vagy legalább gólpasszokat, szervezze a játékot, mégiscsak ő a csapat esze és vezére, ha már 10-es.
Ehhez képest játszott a franciáknál 10-esben Gignac, az egész torna legképzettlenebb csatára.
Ha Platini nem lett volna eltiltva még a meccsrejárástól is, és rivaldozóni támadt volna kedve, ezzel tehette volna:
Platini az 1982-es és a 86-os világbajnokságon (bronzérem), és az 1984-es, hazai rendezésű Eb-n (első hely) volt a válogatott esze. Zidane 1996 és 2006 között volt a franciák tízese, ebbe a korszakba nagy égések mellett világbajnoki és Európa-bajnoki arany is volt.
Ha Benzema a szexvideós zsarolási üggyel nem hozza magát lehetetlen helyzetbe, ő lett volna a tízes. Ami persze furcsa, mert valójában klasszikus középcsatár, vagyis a hagyományos felállásban 9-es. De mégis inkább ő, mint az a tragédia, ami történt.
Mert így a 10-es mezt kapta és gyalázta meg az egyébként Mexikóban játszó Gignac.
Minden meccsen pályára lépett,a rengeteg suta megoldás mellett adott egy gólpasszt. A döntőben viszont csereként a 92. percben megnyerhette volna a kupát a franciáknak. A csele meglepően ügyes volt, a lövése viszont már olyan, mint amit az egész Eb-n mutatott.
Ha már Gignac így elbánt a franciák 10-es mezével, maradt-e bármiféle presztízse máshol a legendás számnak?
Az Eb-n az derült ki, hogy ha van egy képzettebb, technikásabb, rutinosabb (úgynevezett veterán) támadó középpályás, és nem ragaszkodik babonásan más mezszámhoz, szívesen magára veszi a 10-est. Vagy néha a legelől játszóra kerül valamiért a tizes. De van egy pár erős kivétel.
Albánia - Armando Sadiku, középcsatár, a liechtensteni Vaduz játékosa, ez azért elég sokat elmond a képességeiről. Egy (győztes) gólja volt Románia ellen.
Anglia - Wayne Rooney, eredetileg csatár, az Eb-n középpályás. A Manchester United-játékosa még mindig csak 30 éves, de a válogatottban a támadósorba már nem fért be. Hodgson szorított neki helyet a középpálya bal oldalán. Mindössze egy 11-esből szerzett gólig jutott Izland ellen, akciógólja, gólpassza nem volt. Ennek ellenére nem lógott ki lefelé a csapatból, de nem is húzta már azt.
Ausztria - Zlatko Junuzović, támadó középpályás, a Werder Bremen játékosa (Kleinheislernek őt kéne kiszorítania). Az első meccsen, éppen ellenünk, megsérült, az 59. percben le kellett cserélni. A következő két meccsen nem lépett pályára.
Belgium - Eden Hazard, támadó középpályás, a Chelsea játékosa. Az Eb legjobb 10-ese. Csak az első, olaszok ellen meccsén nem adott gólpasszt, vagy szerzett gólt. Az Eb-t egy góllal (ellenünk szerezte) és négy gólpasszal zárta.
Csehország - Thomas Rosicky, támadó középpályás, még az Arsenal-játékosa, de már nem sokáig. Egy gólpasszig jutott a horvátok ellen, aztán - ahogy karrerierje során rendre -, megsérült. 35 évesen messze túl van már a csúcson.
Észak-Írország - Kyle Lafferty, középcsatár, a Norwich City játékosa. A selejtezőn nekünk lőtt gólt, az Eb-n nem találta be, gólpassza sem volt.
Franciaország - Gignac :(
Horvátország - Luka Modric. A horvátok valódi irányítója inkább Rakitic volt, Modric kicsit hátrébb játszott. A Real Madrid játékosa győztes góllal indított a törökök ellen, a csehek ellen sérülés miatt lecserélték a 60. percben, a spanyolok ellen nem játszott, a portugálok ellen már pályán volt, de visszafogott volt, ki is estek.
Írország - Robbie Keane. A Los Angeles-ben játszó támadó tiszteletből kapta meg a 10-est, már csak csereember az íreknél a 36 éves, 145-szörös (65 gólos) válogatott csatár. Két meccsen összesen 23 percet kapott.
Izland - Gylfi Sigurdsson, a Swansea játékosa, támadó középpályás. Izland mind az öt meccsén ugyanazzal a csapattal kezdett, Sigurdsson egy percet sem hagyott ki. Egy gólja (ellenünk 11-esből) és egy gólpassza (Franciaország ellen) volt.
Lengyelország, Grzegorz Krychowiak. A Sevillából most igazolt át a PSG-be, védekező középpályás. Alapember a lengyel válogatottban, de nem az ő feladata a gólszerzés vagy a helyzetek megteremtése.
Magyarország - Gera Zoltán. Nem is lehetett kérdés, hogy ki legyen nálunk a tizes, a 37 éves Gera ugyan kicsit hátrébb játszott, mint egy klasszikus irányító, de így is a csapat egyik legjobbja volt a tornán, szerzett egy parádés volt is. Kleinheisler lehet a következő 10-esünk.
Németország - Lukas Podolski. A jelek szerint a németek nem hisznek abban, hogy az irányítónak kell viselnie a 10-est, ezért nem Kroos, hanem Lukas Podolski kapta, ebben játszott már a 2014-es vébén is. Ő a németek hat meccsén mindössze 18 percet játszott, Szlovákia ellen cserélték be, amikor már nagyon vezettek a németek. Ajándék lehetett számára, hogy kivitték egyáltalán.
Olaszország - Thiago Motta. A PSG játékosa, brazil származású védekező középpályás. Verratti és Marchisio távollétében Daniele De Rossi mozgatta az olasz csapatot, Motta az ő cseréje volt. A németek ellen szükség lett volna rá, de sárga lapjai miatt el volt tiltva. Tőle gólokat, gólpasszokat ne várjunk.
Oroszország - Fjodor Szmolov. A Krasznodar játékosa, középcsatár. Három meccs, semmi emlékezetes, nagyjából az egész orosz csapat szintjét hozta ezzel.
Portugália - João Mário. A Sporting, támadó középpályása, még csak 23 éves. Inkább a nyolcasban játszó Moutinho volt a portugálok irányítója, mint ő. Sok lehetőséget kapott az Eb-n, ellenünk egy gólpasszig jutott.
Románia - Nicolae Stanciu. A Steaua támadó középpályása, ő is csak 23 éves. Az övé volt az Eb-első helyzete, de két lépésről nem tudta bevenni Hugo Lloris kapuját a nyitómeccs 4. percében. Azért kiharcolt egy 11-est, amivel egyenlítettek a románok. Az Eb-n két meccset játszott, nem váltotta meg a gyenge román csapatot.
Spanyolország - Cesc Fabregas. Még egy torna, ami nem a Chelsea támadó középpályásáról szólt. A csapatot valójában Iniesta (6-os) irányította, Fabregas egy gólpasszt tett a közösbe támadásban.
Svédország - Zlatan Ibrahimovic. Ez volt a középcsatár leggyengébb Európa-bajnoksága, az előző három Eb mindegyikén szerzett gólt, most nem. Új tizese lesz a svédeknek, mert Ibrahimovic visszavonult a válogatottságtól.
Svácj - Granit Xhaka. Ő az a Xhaka, aki nem az albánoknál, hanem a svájciaknál játszott. Védekező középpályás. Az Eb előtt vette meg az Arsenal, a tornán nem igazán derült ki, hogy miért.
Szlovákia - Miroslav Stoch. Dzsudzsák csapattársa volt a Bursapornál, szélső, 2012-ben ő kapta a legszebb gólért járó Puskás-díjat. Az Eb-n legkevesebbet játszó 10-es volt: összesen 7 percet kapott, még a legelső meccsen Wales ellen.
Törökország - Arda Turan. Nem tett jót neki, hogy fél évet ki kellett hagynia a Barcelona büntetése miatt, messze van az Atleticós formájától. A szurkolók is megtalálták, ő is visszaszólt, nagyon gyengén játszott. Nálunk a köcsögválogatottnak is a tagja lett.
Ukrajna - Jevhen Konopljanka. Az Európa-liga győztes Sevilla játékosa, pont a döntőben nem kapott lehetőséget. Az Eb leggyengébb csapatának semmi nyomot nem hagyó 10-ese. Gólja, gólpassza nem volt, három meccsen mindössze egyszer tudta eltalálni a kaput.
Wales - Aaron Ramsey. Az Arsenal középpályása a kevés jó 10-es közé tartozott az Eb-n, sajnos egy nagyon buta, felesleges kezezéssel eltiltatta magát az elődöntőről, nagyon hiányzott a portugálok ellen.