Elvonási tünetekkel tarkított, hosszú nyári szünetet követően - amit csak hellyel-közzel volt képes enyhíteni az Eb - vasárnap végre kezdetét veszi az őrület: a Community Shield-nek nevezett, Szuperkupa döntőnek álcázott Manchester United - Leicester City felkészülési meccsel indul az új angol fociszezon. Hajtás után esélylatolgás helyett történelemórát tartunk, érdemes figyelni.
A szuperkupa-meccsek története nagyjából száz éves múltra tekint vissza az angol fociban, ráadásul az első hasonló mérkőzést épp mostani memoárunk egyik főszereplője, a Manchester United húzta be - igaz, csak megismételt meccsen, amiből ez volt egyébként az egyetlen a kupa történelmében. A hőskor eseményei persze ezen kívül is dúskáltak az érdekes sztorikban: volt, hogy a profik és az amatőrök válogatott csapatai mérkőztek a trófeáért, volt, hogy mindössze 1500 néző váltott jegyet a meccsre, de olyan is, hogy a United és a Swindon Town 12 gólos találkozón gyömöszölte egymást halálra. Végül a manchesteriek nyertek 8-4-re (!), egy bizonyos Halse pedig nem kevesebb, mint hatszor iratkozott fel a gólszerzők közé a Stamford Bridge-en rendezett döntőn.
A bohóckodás 1930-ig tartott, ekkor döntött úgy végleg az FA, hogy a kupagyőztes és a bajnok csapjon össze a szezont útjára indító meccsen - az Arsenal szépen ki is sajátította a dolgot, öt bajnoki címből négyet győzelemmé konvertáltak -, de az 1950-es vb-blama átalakította a terveket. A brazíliai seregszemlén hatalmasat égő angol csapat (0-1 a full amatőr amerikaiak ellen) a tornával párhuzamosan Kanadában portyázó sztárokból - Matthews, Lofthouse - összeverbuvált válogatott ellen játszott, csak, hogy bizonyítást nyerjen, ha komolyan vették volna a világbajnokságot, akkor simán behúzzák. A következő különleges alkalom 1961-ben jött, a korábban általunk is megénekelt Tottenham ugyanis nem csak a bajnokságot, de a kupát is behúzta, így elvileg nem lett volna szükség szuperkupa-mérkőzés rendezésére. Ilyen persze nem történhetett, a Spursnek a ligaválogatott ellen kellett bizonyítania, hogy valóban az ország legjobb csapata, ami sikerült is, mert a londoniak 3-2-re nyertek.
Nem említettük, de nyilvánvaló, hogy a két világháború alatt (1914-1919, illetve 1939-1947 között) egyetlen szuperkupa meccset sem rendeztek meg. Volt azonban az angol szuperkupának egy másik jellegzetes betegsége is, méghozzá a megosztott módon kiosztott trófeák. Döntetlen esetén már nem volt újrajátszás, vagy hosszabbítás, hanem a kupát hivatalosan mind a két csapat megkapta. Igazán mókás élményt nyújt a trófeával közösen pózoló csapatkapitányok fotója, csodálom, hogy nem volt folyamatosan döntetlen a végeredmény. Az első osztozkodásra 1949-ben került sor, az utolsóra pedig 1991-ben - közte összesen tizenegyszer pózoltak közösen a trófeával a kapitányok.
Nem is Angliában járnánk persze, ha nem lenne kivételünk ebben is: a szabályok ellenére 1974-ben ugyanis mégis büntetőkkel dőlt el a kupa sorsa a Liverpool és a Leeds United között. Ennek valószínűleg az volt az oka, hogy éppen az azt megelőző években kezdték el bevezetni ezt a kegyetlen módszert a különböző futballsorozatokban. (A kupa sorsa egyébként ezt követően még hat alkalommal dőlt el büntetőkkel, legutóbb 2009-ben.) Ez volt az a bizonyos kupadöntő, ahol Kevin Keegan és Billy Bremner a páros kiállítás sorsára jutottak, és ezt követően a Leeds játékosa súlyos eltiltást is kiharcolt magának. A csapat akkori menedzsere Brian Clough volt, aki egy hírhedt 44 napos ámokfutás után távozott a Leeds United csapatától, mert a játékosok gyakorlatilag megpuccsolták módszereit és elképzeléseit. A Liverpool csapatánál is egy legendás menedzser bemutatkozása volt ez a meccs: a szuperkupa volt Bob Paisley első hivatalos mérkőzése a Vörösök padján, így voltaképpen a későbbi nagy sikerkorszak kezdete. És még egy unikum: ez volt az első találkozó, aminek a Wembley adott otthont, amiből később rendszer lett - egészen a stadion felújításáig, amikor is Cardiffba költöztették a döntőket.
A kupasorozat rekordere természetesen a Manchester United - 20 győzelemmel -, igaz négy alkalommal ők is csak a furcsa megosztásos módszerrel juthatta a trófeához. Mostanság ugyan nem megy nekik annyira, de nem is olyan rég még állandó szereplői voltak az eredményhirdetéseknek, 2007 és 2013 között például ötször is a manchesteri játékosok keze között landolt a kupa. Mostani ellenfelük, a Leicester City eddig mindössze egyszer játszhatott a kupáért, igaz, az mindjárt emlékezetesre sikeredett.
Történt ugyanis, hogy az Arsenal 1971-ben duplázott és elhódította mind az FA Kupát, mind a bajnokságot, így a kupadöntőben vesztes Liverpool és a másodosztályból feljutott (!) Leicester City mérkőzhettek meg a szuperkupárt - hála a szövetség furmányoskodásának. A meccset - és ezzel a kupát - általános meglepetésre a Leicester nyertte, a jobbhátvéd Steve Withworth góljával.
A Leicester győzelme furcsa lavinát indított el: egy évvel később a harmadosztályt megnyerő Aston Villa, 1973-ban pedig a másodosztályú Burnley kapaszkodott össze az 1968-as bajnok, a korszakban végig élcsapatnak számító Manchester City-vel. Egyik mérkőzés sem váltott ki túl nagy érzelmeket, és látszik az is, hogy jó ideig mostohagyerekként volt kezelve döntő az angol focin belül.
Emlékezetes történet még Grobbelaar nevetséges öngólja a liverpooli derbin, ami Everton sikert hozott, alig pár hónappal a Liverpool 1984-es BEK sikere után. Cantona triplája 1992 nyarán, amit követően már csak pár hónapig maradt a Leeds United játékosa. A legpechesebb csapat talán a Newcastle United. A Szarkák mindössze 1 győzelmet és 5 vereséget tudnak felmutatni szuperkupa-meccseken, egyetlen győzelmük ráadásul nem túl friss: 1909-ben szerezték. Legutóbb éppen húsz éve, az angliai Eb-t követően jártak a finálében, de a Keegan vezette, Shearerrel kiegészített Entertainers csúnya, 4-0-ás vereségbe szaladt bele a Manchester United ellenében. A sokak szerint valaha volt legjobb szuperkupa-meccset 1954-ben játszották: a bajnok Wolves és az esélytelennek tartott WBA csörtéjéből nyolcgólos dráma lett, ahol a birminghamiek mind a négy góljukat a második félidőben szerezték, és kétszer is kétgólos hátrányból álltak fel.
A fentiekből jól látszik: a Community Shield mindig is mostohagyerek volt az angol futball bölcsőjében. Jelentősége nem csökkenőben van, épp ellenkezőleg, szinte sosem volt neki, ma ellenben már legalább a legfontosabb edzőmérkőzésnek számít. Ehhez mérten készüljünk a vasárnapi találkozóra is, amelyen lehet majd hatot cserélni, próbálgatni a taktikát, és megnézni, mire megy a José Mourinhóval ráncfelvarrott United a tavalyi magra - mínusz Kanté - alapozó Leicesterrel.
A Sport TV-re kell majd kapcsolni, vasárnap délután 17:00-tól.
A Bajnokok Ligája és elődjének, a BEK-nek a története tele van legendás sztorikkal. Különösen érdekes, hogy amíg öt különböző angol csapat nyerte el a trófeát, addig Olaszországból például csak három, Spanyolországból pedig mindösszesen kettő tudott diadalmaskodni az 1955 ősze óta megrendezett sorozatban. További érdekesség, hogy más angol csapatok is milyen közel voltak a sikerhez anno, azok közül amelyek végül soha nem nyerték el a trófeát. Sorozatunkban őket idézzük fel nektek, szigorúan csak az ősidőkbe visszanyúlva. A mai nap a Tottenham Hotspur csapatáé.
A Premier League 23 éves történelmét annyi jó meccs, menetelő csapat, negatív és pozitív hőssé váló játékos szegélyezi, hogy egy csak és kizárólag visszaemlékezésekre építő blognak is hosszú ideig lenne létjogosultsága. Nyilván itt a Britannián nem ez a fő csapásvonal, de feltett célunk, hogy időről-időre foglalkozzunk a múlttal. Most éppen az egy kicsikét távolabbival fogunk, jó szórakozást!