A csodálatos Szilágyi Áron megvédte címét és újra olimpiai bajnok

sport

Szilágyi Áron a 2012-es londoni játékok után négy évvel megvédte címét és megnyerte második olimpiai bajnokságát a férfi kardvívók egyéni versenyében Rio de Janeiróban. A döntőben az amerikai Daryl Homert győzte le nagyon könnyedén, 15-7-re. Talán ez volt a magyar vívó legkönnyebb meccse egy olyan sorsolás végén, ahol a világ legjobb versenyzőivel kellett megmérkőznie.

Ellenfele, a 26 éves Daryl Homer ott volt már Londonban is, de amikor Szilágyi olimpiai aranyat szerzett, az amerikai még nem számított igazán jegyzett versenyzőnek. Négy éve Homer 15-14-es asszóval esett ki a negyeddöntőben a román Rareș Dumitrescu ellen. Azóta a pánamerikai játékokon ért el jó eredményeket, ahol csapatban összesen már öt aranynál jár, egyéniben pedig két bronzot jegyez. Legnagyobb sikere a tavalyi moszkvai világbajnokságon szerzett ezüstérem.

Szilágyi Áron győzelme a fehérorosz Aliakszandr Bujkevics ellen. MTI Fotó: Kovács Tamás

Szilágyi a tavalyi Európa-bajnok és az olimpiai cím védőjeként lépett a pástra. Neki ez már Peking és London után a harmadik olimpiája, és második olimpiai döntője volt.

A magyar vívónak piszok nehéz sorsolása volt a fináléig: a mexikói Juan Ayala még nem volt komoly ellenfél, de mind a fehérorosz Aliakszandr Bujkevics, mind a román Tiberiu Dolniceanu ellen nagyon kemény, végsőkig kiélezett csatában kellett helytállnia, és a koreai Kim Dzsung-Hvan ellen is megizzadt a továbbjutásért.

A döntőn már egyértelműen ő számított esélyesnek. Szilágyi egész nap feszült, de nagyon érett vívást mutatott be - hosszú, idegörlő meccsei voltak, de minden újabb meccsére le tudott higgadni, és esélyhez méltó módon, taktikusan vívta végig a napot.

A döntő előtt jó másfél-két órája volt pihenni Szilágyinak, aki így az első meccsekhez képest frissebben és kifejezertten lazán kezdte az asszót: bevitt egy villámtust, aztán egy szép védekezés végén sikerült megvágnia az amerikait, és elhúzni 2-0-ra. A harmadik tust is gyors vágással szerezte meg, de Homer azonnal két hasonló találattal kontrázott, és feljött 3-2-re.

De Szilágyi egy pillanatra nem ingott meg: magabiztosan, címvédőhöz méltó módon kardozott. Egy gyors visszatámadás, majd egy kitörést követő cselkombináció végén visszaszerezte magabiztos előnyét, 5-2-re elhúzott, majd koncentrált vívással tartotta maga mögött az amerikait felezőig, amikor 8-4-el fordultak a felek.

Egyetlen pillanatig nem volt benne a levegőben a meglepetés. Szilágyi legnagyobb természetességgel forgatta a kardot, és táncolt el az amerikai csapásai elől - könnyeden vívott, tartva, sőt lépésről lépésre növelve az előnyét. 11-6-nál egy közrevágás után már 6 volt a különbség, és végül 15-7-al lett vége a meccsnek, ami messze a legegyoldalúbb volt a magyar vívó mai mérkőzései közül.

Szilágyi nem csak a döntőben, az egész tornán egészen lenyűgözően, a sportág valaha volt legnagyobbjait idézve, taktikusan és technikásan vívott. A nem szakavatott nézők számára is látványos volt, milyen természetességgel és eleganciával mozog a páston, és micsoda tökéletes ütemérzékkel indít és fejez be támadásokat. Aki csak egyszer hallotta nyilatkozni a nap folyamán, annak számára rögtön világos lett az is, hogy istenadta tehetsége mellett mennyi alázat és áldozat is van ebben a győzelemben.

Szilágyi Áron látványosan fölénőtt az egész mezőnynek, és teljesen megérdemelten, szinte kétséget nem hagyva védte meg négy évvel ezelőtti londoni olimpiai címét Rio de Janeiróban. Korábban erre a hihetetlen bravúrra magyar kardvívók közül csak Fuchs Jenő (1908 London, 1912 Stockholm) és Kárpáti Rudolf (1956 Melbourne, 1960 Róma) volt képes.

Kapcsolódó cikkek