Szerdán lelőttek egy házaspárt Nyíregyházán. A kettős gyilkosság megrázta a közvéleményt, a 444 is megírta: reménytelenül szerelmes román orvos ölt.
Sokaknak lehet ismerős a történet néhány eleme: csak néhány hónappal ezelőtt, májusban született első fokú ítélet a volt budai kórházigazgató ügyében, aki elkábította, kikötözte volt barátnőjét, majd nemi szervére lúgot öntött egy életre megcsonkítva őt.
Ha a hírek között böngészünk, még egy gyors, felületes keresés után is kiderül, egyáltalán nem ritkaság, hogy férfiak nőket különös brutalitással bántalmaznak, csak mert azok visszautasították őket.
Miközben büszkék vagyunk a nőket tisztelő kultúránkra, és borzongva olvassuk a pakisztáni, indiai híradásokat egy-egy házassági ajánlat visszautasítása miatt savval leöntött nőkről - micsoda barbárság! - a legtöbben észre sem veszik, hogy az indíték nem sokban különbözik a fenti esetektől. A mindennapos pofonokról, zaklatásról, agresszióról pedig még csak nem is szólnak a hírek.
Ezek az esetek világszerte hasonlóak, és közük sincs a szerelemhez. Extrém megnyilvánulásai a férfiasnak tartott, a férfiaktól hagyományosan elvárt viselkedésnek és a nőkre vonatkoztatott sztereotípiáknak.
Ezért nem lehet elintézni az egészet annyival, hogy tessék, egy újabb őrült, ilyen brutális gyilkosságokat csak őrültek követnek el. Épelméjű emberek is ölhetnek, és a férfiakat visszautasító nők bántalmazása szinte mindennapos.
Mint a nők elleni erőszak kapcsán általában, itt sem számít, hogy az elkövető milyen iskolázott, milyen a családi háttere, milyen anyagi helyzetű. Láthatjátok, orvosok, jó családból való úrigyerekek, (mint például Eliot Rodger) borzalmas gyilkosságokat követhetnek el, és nem feltétlenül azért, mert néhányan közülük eleve mentális problémával küzködtek.
A leginkább ott veszélyes egy nő számára visszautasítani egy férfi közeledését, ahol a legtöbben még mindig ezt gondolják, vagy hogy
A magyarra nehezen fordítható a male entitlement áll a jelenség mögött. Az a jogosultsági vélelem, hogy egy férfi számára természetes, sőt tőle egyenesen elvárt az ellentmondást nem tűrő viselkedés és az, hogy tűzön-vízen át érvényt szerezzen az akaratának.
Azt is fontos látni, hogy ugyanennek az érmének a másik oldala az, hogy még ma is sokhelyütt tanítják arra a lányokat, hogy nem mondhatnak nyíltan nemet egy férfinak, vagy legalábbis jobban járnak, ha nem teszik.
Szinte minden nő találkozott már a zaklatás, megfélemlítés, nyilvános megszégyenítés valamilyen formájával, mert nem fogadta egy férfi közeledését, vagy szakítani merészelt vele.
A "nem utasíthasz vissza", a "nem hagyhatsz el" is sokaknak ismerősen csenghetnek. Ha a nő nem viszonozza elég készségesen egy férfi iránta táplált érzéseit, a düh, a bosszú és az agresszió, de akár még a nemi erőszak is többé-kevésbé érthető és igazolható lehet meglehetősen sokak szerint.
Ezek miatt a kulturális normák miatt születnek szalagcímek a "reménytelenül szerelmes" gyilkosokról, pedig szenvedélyt, kitartó udvarlást, féltékenységet emlegetni ezek kapcsán súlyos tévedés. Arról kellene beszélni inkább, hogy a nem nemet jelent, és csak az igen jelent beleegyezést.
(Címlapkép: police.hu)
A gyilkost helikopterrel keresik, a városból kivezető utakat is lezárták.
A meglőtt férj a lövések után még magánál volt: vizet és kért és megnevezte támadóját.
B. Krisztián budapesti kórházigazgató lúgot öntött volt barátnője nemi szervére. Erika, akinek az orvosok szerint már sosem lehet normális nemi élete, túl enyhének tartja a büntetést.
Szerte a világon rengeteg nőt támadnak meg az utcán és locsolnak valamilyen maró folyadékot az arcukba. Az okok sokszor nem tisztázottak, de többnyire féltékenység miatt, vagy szerelmi csalódásért, visszautasított házassági ajánlatért állnak bosszút nőismerőseiken, rokonaikon a támadók. A savas támadások bár Indiából erednek, de sajnos nem álltak meg a határon. Az utóbbi években világszerte előfordultak.