Miért azt nézi a fél világ, ahogy egy kétéves ikerpár magára ránt egy komódot és az egyik beszorul alá és szívettépően kalimpál a lábacskáival?

Facebook, fórumok, PI-vadász becsalioldalak, BBC: mindenhol egy olyan videót osztanak meg, amin egy, a szobájában egyedül játszó kétéves fiú ikerpár remek összmunkával magára ránt egy komódot, hogy az egyikük alászoruljon, a másikuk meg nem. Oké, tényleg izgalmas, hogy az alászorult gyerek ki bír-e szabadulni, de mivel a BBC is megosztotta, az ember a lelke mélyén azért sejti, hogy nem az a poén, hogy összezúzott fejjel ottmarad.

A videó amúgy a kétperces hossza ellenére sem unalmas, olyan szempontból pedig igazán tanulságos, hogy a legtöbb helyen valami olyasmi címmel fut, hogy "A hős kétéves megmentette ikertestvérét a dögnehéz bútor alól", pedig a tényleges mentés előtt történik pár egészen meglepő dolog, amiket a beszorult tesó csodamódra simán túlél.

A vonatkozó BBC-cikk azzal fejeződik be, hogy

A szülők, Kayli és Ricky nehezen osztották meg a videót, de végül azért döntöttek így, mert

Na, le merték írni őszintén, hogy

mert nem bírtak ellenállni pár millió letöltés kéjes csábításának?

Hát nem, a mondat vége ugyanis az, hogy

fel szerették volna hívni a figyelmet arra, milyen fontos a falhoz rögzíteni a bútorainkat.