Tavaly nőnapra arról írtunk, hogy

• amikor hétköznapi szexizmussal találkozol,
  
• mikor zaklatást látsz, erről olvasol, vagy ilyet vagy tapasztalsz,
  
• mikor elkussoltatnak, vagy elkussoltatsz valakit,
  
• mikor egyenlőtlenséget látsz, vagy élsz át,

nőnap után is jusson eszedbe, tehettél volna mást is, és tehetnél más napokon is, de egy szál virággal letudtad, mert ez a kényelmesebb, és mert így szokás.

Amerikában és a világ más pontjain is hasonlóan érezhetnek, mert idén tenni akarnak

Alighogy beiktatták Donald J. Trumpot nők milliói vonultak utcára, majd az 1975-ös, a nők 90 százalékát megmozdító izlandi női sztrájk mintájára következő lépésként bejelentették

2017. március 8. = Egy nap nők nélkül

Nem tudni hányan mozdulnak majd meg, de világszerte bárki csatlakozhat az akcióhoz azzal, hogy

• aznap nem dolgozik (ide értve a fizetett és a láthatatlan, pl házimunkát is), vagy
  
• nem vásárol és/vagy
  
• szolidaritásból pirosat visel (európai akciókban több helyen lengyel mintára feketét)

Virágok és érzelgős üdvözletek helyett idén a tervek szerint sokan visszanyúlnának a nap eredeti tartalmához

• 1857, New York. Negyvenezer munkásnő sztrájkolt egyenlő bért és munkaidő-csökkentést követelve. Ez az esemény ihlette magát a nőnapot.
  
• 1911, Osztrák-Magyar Monarchia, Dánia, Németország és Svájc. Az első nemzetközi nőnap a nők szabad munkavállalásáért, választójogáért demonstráló tüntetésekkel debütált
  
• 1917, Oroszország. A nemzetközi nőnap apropóján tömegek vonultak utcára (a folytatást mind tanultuk történelemórán)
  

A nőnap ugyanis eredetileg a nemek egyenlőségéről kellene, hogy szóljon, nem a virágról, csokiról, pláne nem a jól megszokott csepegős, negédes jóindulatú szexizmusról ami ilyenkor árad felénk.

Ez a nap eredetileg arra szolgálna, hogy meglássuk, megmutassuk mindazokat, akik valamilyen hátrányt szenvednek

Márpedig bőven lenne mit mutatni. Egyenlőtlenségeket, amik mindenkinek rosszak. A népesség nem csak felét érintő kérdéseket, amikről beszélni kellene.

A nők és a férfiak érdekében is. Hogy csak pár példát hozzunk,

• foglalkozni léne az oktatási rendszer ezer sebén belül annak számos egyenlőtlenségével is, amik közül sok ráadásul különösen a fiúkat sújtja
• a női munka egyenlő értékét elismerni és megvalósítani a nők otthoni ingyenmunkájának dicsőítése helyett, tehát
• beszélni a munkaerőpiaci egyenlőtlenségekről, például arról, hogy mi az oka, hogy a nők nem keresnek annyit, mint a férfiak, miért vannak egész - zömmel elnőiesedett - ágazatok leszakadóban, vagy hogy
  
• miért is szinte csak a nők dolga a gyereknevelés, az idősgondozás, a betegápolás és a háztartási feladatok ellátása (és hogy nyom rájuk az állam is egyre több ilyen terhet)
• őszintén és megoldásokat keresve beszélni az erőszak, zaklatás, a mindennapi szexizmus összes aspektusáról
  
• sőt bőven beszélhetnénk a reprodukciós jogokról is (Művi meddővé tétel? Felejtsd el. / Esemény utáni tabletta? Kérj receptet! / Iskolai felvilágosítás? Viccelsz? / Abortusztabletta? Dehogy is, még biztonságos lenne!! / Támogatás ha nem lesz abortusz a klinikán? Jó szlogen! / Petesejt fagyasztás? Lassan a testtel!)

Végső soron a nőnap egy remek alkalom lenne valahogy felhívni ezekre és még többre is a figyelmet és a megoldást keresni a hátrányos megkülönböztetés minden formájára, érjen bármi okból, bármilyen nemű embert.

Ha így lenne, akkor március 8. újra a nemek közötti egyenlőség ünnepévé válhatna. Mert ma még csak a szál virág napja, amit munkahelyi, gazdasági, közéleti egyenlőség helyett adsz és kapsz.

Hogy idén lehet-e kezdetnek legalább mindkettő párhuzamosan, hamarosan megtudjuk, bár az, hogy felmérések szerint a magyarok siralmasan tájékozatlanok a nemek közötti egyenlőség témakörében, és mivel elsősorban nőkről szól ez a téma, ezt nem is nagyon bánják, itthon egyelőre épp nem valószínűsít bármilyen áttörést.