Az a jó az életben, hogy a negyedik, pláne az ötödik ikszen túl a legtöbben már
Kivéve persze, ha történetesen nőnek születtél. Ez esetben jó eséllyel ekkorra válsz láthatatlanná, de legalábbis kényelmetlenné:
Azt senki nem furcsállja, ha egy férfi 45 felett sportkocsit vesz, fiatalabb nők után sóvárog, aki nem tette eddig most el is válik, talán tetoválást varrat, vagy jó esetben sportolni kezd a kapuzárási pánikként ismert férfi klimax körül.
Egy nőnek viszont ha saját céljai vannak, még ma sem szokványos.
Hát élhet a családért! Vigyáz a párja egészségére, segíti a gyerekeit, gondozza az időseket, finomat főz, és rendet tart. Mire eléri a negyvenet Magyarországon a dolga már csak ez. Otthoni ápolónak, ingyencselédnek még jó lehet, sőt erre alapoz a kormányzat is. Minőségét megőrzi: talán a klimaxig.
Egy idő után sok nő mindezt hajlamos elhinni, sőt talán új személyiséget épít az önfeláldozás köré. Mire eléri az ötvenet is, még keményebben kell küzdenie, hogy elismerjék, mert ahogy közelít a "nagymamakor" újra és újra emlékeztetik rá, hol is a helye. Ha észreveszik egyáltalán. Márpedig,
ha valaki nő és hozzá még ráadásul nem elég karcsú, nem elég szép, nem elég fiatal, nem elég basznivaló, nem elég jók az összeköttetései, azt amúgy sem igen szokás észrevenni.
A buszon, vagy villamoson persze azért folyamatosan zaklatják tovább, ha nem is mer szólni, ahogy soha nem is mert mert. E tekintetben a hatóságok előtt volt mindig is láthatatlan. Néni. Egyre jobb esélye lesz, hogy végül az idős asszony legyen, aki alig dolgozhatott, de ferdén néznek rá, hogy neki minden jár, TB, korai nyugdíj, hetente egyszer még tán csirkefarhát is akciós zsemlével, hétfőn nyugdíjasnap +5% kedvezmény!
Ad a közvélekedés időt is bőven arra, hogy bármelyik nő megfelelően éljen, feltéve, hogy az elvárt sorrendben és a szerintük erre nyitva álló időben végez a listával.
Továbbra is boldog-boldogtalan jobban tudja, hogy mikor mi is egy nő dolga:
Az eredmény az elvárásoknak való örökös megfelelni törekvés és képtelenség, no meg a céltalanná vált erőfeszítések miatti frusztráció.
Ráadásul a nőkben rejlő potenciál nem hogy kisebb, de éppen hogy nagyobb lehetne, miután a gyerekeik már nagyobbak.
Az idősebb nők is értékesek, csak kislánykoruk óta minden azt sugallja, hogy nem azok, hogy ami nekik jár, az legfeljebb a mártír-szerep, a láthatatlanság, nagy célok helyett az apró pillanatok öröme. Lehetsz te kedves, szorgalmas, intelligens, jó szakember, empatikus, kiváló szervező, potenciálisan alkalmas vezető, pótolhatatlan családösszetartó mindez mégis láthatatlan marad. Nőként 40 felett lassan eltűnsz.
Férfiak és nők is szenvednek ettől, pedig ha máshogy állna hozzájuk a közvélemény, lehetnének 40-50-60 felett is, vagy a nyugdíjkorhatárhoz közeledve egyformán megbecsült kiváló munkavállalók, kiteljesedő alkotók, vállalkozók, akár újonnan felbukkanó közéleti szereplők, gondolkodó, cselekvő, saját céljaiért dolgozó, az életüket kedvükre élő aktív nők és férfiak, nem pedig leépítendő, senkinek nem kellő tömeg, akik láthatatlanok, vagy rosszabb esetben kigúnyolhatók.
Már csak fontos lenne ez, mert minden előrejelzés szerint egyre tovább élünk majd és nagyon nem mindegy, hogy hogyan.
Ha pedig jól elvagyunk az élet minden területén a szexizmussal és egyenlőtlenségekkel, ha semmit nem változtatunk, akkor mindannyiunkra az vár, ami most is jut a többségnek: kiteljesedés helyett akár évtizedek láthatatlanul.
Az anyák otthoni nélkülözhetetlensége is hungarikum, pont mint a kettős tagadás.
Nem, dehogy. Nekem így jó, hát nem is vagyok kiszolgáltatott.
Az állam nem gondozza az idős rokont helyetted, a nők majd ezt is megcsinálják.
Mennyire díjazzuk az önfeladást, a másoknak szentelt életeket? Ez lenne a női munka?
Szex, szex, szex…izmus. Tényleg az minősít egy embert, hogy valaki kúrná-e?
Retteghet a kormány: ha korai nyugdíjba mennének a férfiak is, kész a nyugdíjkatasztrófa.
Közkívánatra: lássuk, az élet mely területén szenvednek rendszerszintű elnyomástól a férfiak.
Hát nem veszi észre a sok félkegyelmű, felelőtlenül halogató önző magyar nő, hogy hiába segít nekik a kormány, kifutnak az időből, gyermektelenül dögölnek majd meg, és romlásba döntik az országot, mert felesleges hülyeségekkel töltötték az értékes termékeny éveiket?!
Rengeteg szüléstörténetet olvastunk és arra jutottunk, hogy bizony a női nemi szerv épségének megőrzése a nőgyógyászok számára sokszor teljesen mellékesnek tűnik a szülés levezetése során. Reped, szakad, hát annyi baj legyen, kézzel tágítják méhszájat, henteskézzel varrják sebeket. Nem tud ülni hetekig, hónapokig, vagy évekig fájdalmas a szex, sipolya van? Annyi baj legyen! Van egy szép gyereke, örüljön neki!
A gyerekvállalás ezzel jár, aki ennyit nem bír ki, az mindenkivel jobbat tesz, ha inkább nem is szül!