Amit még Asimov, Nemere és Ridley Scott sem tudott megálmodni: a mobilnet csodája
Vincent Maaren felügyelő a hibernációból felébredve 2179-ben így próbálta kinyomozni, hol bujkál ellenfele a jövőbeli Földön:
"A hírközlési elektronikus technika - amely már Vincent „régebbi” életében erre az útra lépett - olyan eszközöket hozott létre, amelyek teljesen fölöslegessé tették az emberek személyes jelenlétét munkahelyükön. A házi számítógép - a régi telefon, a televízió és a rádió egyesítésével - lehetővé tette, hogy bárki otthon dolgozzon, és munkája eredményeit az elmés géppel továbbítsa munkahelyére."
Azt is megtudjuk, hogy ez a házi számítógép hanggal is vezérelhető:
"Vincent megtudta: a világ sok százmillió ilyen készüléke mind-mind egyetlen hatalmas aggyal, egy komputeres emlékező központtal áll összeköttetésben, amelybe egykor beletápláltak sok trillió adatot az emberi élet és a tudományok összes területéről, és ezt az adathalmazt naponta kiegészítik, aktualizálják.
- Kérdezhetsz bármit a géptől. Azt, hogy mikor halt meg Arisztotelész, vagy milyen elektronikus sémája van a taskenti videotelefon-hálózatnak. Hány ember él a Merkúr bányatámaszponton, vagy például a 2111-es évben hány diplomás agronómus utazott külszolgálatra, a Marsra?
- A dehibernáltak adatai is lehívhatók?
- Persze. Minden, ha mondom. Nézd, megnyomod a zöld gombot, és beleszólsz a mikrofonba. Lassan, tagoltan beszélj, az automata aztán számkódolja a kérdést. Mindig érthetően közöld azt is. hogy az adott területről pontosan mire vagy kíváncsi…"
És a felügyelő megkapja a videotelefonját is:
"... ez lesz Vincent Maaren úr VT-je, vagyis videotelefonja. - Iva az egykori kvarcórához hasonló, csak annál valamivel nagyobb, fémes csillogású szerkezetet tett az asztalra. – Íme… a karodra csatold, mint régen az órát; így hordja mindenki. Mellesleg elektronikus óra is van beleépítve. Ez egy miniatűr méretű, rádióhullámokkal működő videotelefon. Bárhol a Földön használható, és a bolygók emberlakta települései közelében is. A hívószáma azonos a tulajdonos azonossági számával. Itt vannak az apró nyomógombok. Ha lenyomod az elsőt, szólj bele itt a képernyő melletti kis lyukba, az egy tűmikrofon. Ne úgy, Vincent! Nem kell egészen a szádhoz vinni, a mikrofon igen érzékeny. Belemondod a hívandó számot, és a szerkezet azonnal kapcsolja. A képernyőn megjelenik a hívott fél arca… a többi gombbal megtudhatod a pontos időt - a szerkezet kívánságra emberi hangon közli vagy kivetíti a számjegyeket a csöpp képernyőre. A piros gombbal életveszélyt jelezhetsz, a Szolgálat legközelebbi egysége azonnal a segítségedre siet."
De az még Nemerének se jutott eszébe 1986-ban, hogy a két készülék, az otthoni, netre kötött számítógép és a VéTé, a mobil is lehet egy és ugyanazon eszköz: egy mobilinternetes smartphone. És nem 2179-ben, hanem vagy 17 évtizeddel korábban!
Asimov világbirodalmi metropolisz-bolygóján, a Trantoron se volt ilyen elegánsan megoldva a mobilnetes információcsere lehetősége. (Az író mentségére szolgáljon, hogy 1951-ben írta a könyvet, az internet őse, az ARPANET pedig csak 1969-ben lépett működésbe.) Tiszta röhej például, ahogy az űrkikötőbe érkező szereplőt elirányítják. Ahelyett, hogy a mobiljára küldenének egy GPS-kódot és egy szoftver odanavigálná, így igazítják útba:
"Az ellenőr megnyomott egy gombot, mire a padlón vékony fénycsík kígyózott végig a legkülönbözőbb színű és árnyalatú egyéb fénycsíkok között. Gaal kezébe nyomott egy jegyet. A jegy halvány fényben izzott. – Egy per tizenkettő – mondta az ellenőr. – Hol találom meg? – kérdezte Gaal, miközben pénz után kotorászott a zsebében. – Kövesse a fénycsíkot. A jegy mindaddig világítani fog, amíg a helyes irányt betartja."
ÉS még Időkép se volt:
"(a portás) megnyomott egy, a keze ügyében levő gombot, és a szemével követte az opálos képernyőn tovairamló szavakat. Gaal vele olvasott. – Szép idő van – mondta a portás. – No persze, hiszen ha nem tévedek, most van a száraz évszak."
Pedig a zsebben, sőt, hasitasiban hordható számítógép maga már Asimov fejében is megszületett:
"Seldon az övén függő zacskóból számolótáblát vett elő. Az a hír járta róla, hogy még a párnája alatt is tart egyet arra az esetre, ha fölébredne álmából. A tábla fényes-szürke felülete kopott volt a használattól. Seldon öregségtől foltos ujjai fürgén mozogtak a tábla kemény plasztikperemén. A szürke lapon vörös számjegyek villantak föl..."
Mégsem merült fel, hogy ez az eszköz online legyen; Trantor lakói és vendégei egymástól kérnek útbaigazítást és könyvtárba mennek, ha valamit meg akarnak tudni. Pedig Trantor összeomlása valamikor a 13. évezredben kezdődik!
De még 1982-ben sem volt kézenfekvő a mobilos adatforgalom. A Blade Runnerben is utcai, fizetős videotelefonon kell kommunikálnia szegény Harrison Fordnak egy gyors skypeolás helyett:
Pedig a replikánsvadászat már itt van a nyakunkon: a film szerint 2019-ben már szintetikus embereknek kellene közöttünk mászkálni! És az még sehol sincs. Mobilnet viszont van. Ki gondolta volna!