Azzal kell kezdeni, hogy soha senki nem lesz annyi stílusos, ha a rendszámletakarás művészetét nézzük, mint ő(k), akik lazán egy kabátot vetettek oda.

De azért próálkozni ér. Póló/géprongy/lepedő/konyharuha is tök jó, mondjuk ebbe a görög környezetbe nagyon illik a fehér, úgyhogy a színválasztás abszolút adja.

Itt már inkább csak amolyan összecsapott, ezvoltkéznél a fíling, de üsse kő.

Klasszikus megoldás a pozicionálás, itt az a lényeg, hogy tök mindegy, hogy mi látszik az autóból, a lényeg, hogy a rendszám ne. A lusták megoldása úgymond, nem is szeretjük.

Mondjuk, aki akar, az ebben is tud maradandót alkotni, mondjuk egy nullszöges-nyestszarossal.

Figyelem, új módszer a palettán: slusszkulcs! Annyira menő, hogy nincs mit hozzáfűzni.

Igényes és hatékony módszer az alkatrésszel takarás.

Kivéve ablakkal, mert az ugye...na mindegy.

A leglíraibb talán mégis a távolságba rejtés: sejteni ugyan lehet a számokat és betűket, de ugyan ki lehetne bizonyos bármiben? Kicsit mintha újra az iskolai szemvizsgálaton járnánk... 435? 485? A négyes az biztos! Csak úgy serceg az izgalom.