Először egy kis ízelítő, aztán mondom, miről van szó.

Centenáriumi éveket élünk, az első világháborúét, ha pedig emlékév, akkor annak lebonyolítását ma Magyarországon nem kaphatja más, csakis Schmidt Mária, Orbán Viktor házi történésze, ezeknek a gaz németeknek a nagy barátja. Az sem baj, ha párhuzamosan futnak az események, mint az 56-os és az első világháborús, mindegyik felejthetetlen nyomot hagy. 

Az első világháborús centenárium, ami Trianon miatt egészen 2020-ig tart majd, sokkal csöndesebb zajlik, min a halszagú, Dózsa Lászlós emlékév. Pedig:

„A 2014-től 2020-ig tartó programsorozat célja, hogy a huszadik század egyik legfontosabb, a magyar és az egyetemes történelmet is meghatározó eseményét helyezze új megvilágításba. A centenárium lehetőség és kötelesség egyben” - írja az Első Világháborús Centenáriumi Emlékbizottság, aminek a motorja természetesen a Schmidt-féle Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány és a XX. Század Intézet.

Valahogy erre mostanáig nem jutott annyi plakát, pedig nem lenne meglepő, ha kiderülne, hogy Dózsa László karcolásokkal megúszta volna már az isonzói csatát is, és túlélt volna több gáztámadást. De félmilliárdért már megbízást adtak Schmidt Máriáék a kormányzati megrendelések új csillagainak az ünnepségsorozatok népszerűsítésére. 

Pár száz millió már így is elment az 2014 óta zajló centenáriumra, pályázatok itt is vannak, pénzt lehet kérni tudományos művek megjelentetésére, első világháborús emlékművek helyreállítására, rendezvényekre, forgatókönyvekre. 

Hogy mire ment el eddig a pénz  legalábbis, amit pályázatokra költöttek -  az felsorolásszerűen itt megtalálható. 

Ami a legkézzelfoghatóbb, az az Emlékművek helyreállításának támogatása. A kiírás szerint „az elhanyagolt, forráshiány miatt nem megfelelően gondozott első világháborús emlékművek állagmegőrző karbantartására és felújítására van lehetőség. A pályázati program célja, hogy ily módon is ébren tartsa az első világháborúval kapcsolatos társadalmi emlékezetet, s ezáltal hozzájáruljon a közös értékeken, történelmen és kultúrán alapuló magyar és európai identitás erősítéséhez”.

Kétmillió forintig lehetett pályázni. Hogy mennyire lehetett komolyan venni a valós igényeket, arra kiváló példa a jegyzőkönyv, ami Pitvaroson készült. Radó Tibor polgármester jelentette be, hogy van ez a csábító lehetőség, hiszen előfinanszírozott, kétmilliós támogatást lehet kérni, önerő nem is kell hozzá, bár a megvalósítása szoros volt. „Javaslom, Pitvaros tekintetében éljünk a lehetőséggel. Nyilatkozatok, költségvetés, fotók kellenek mellékletként a pályázati adatlaphoz. A beadási határidőt kitolták október 30-ra. Nem sok időnk van. Aki elfogadja azt, hogy az I. világháborús emlékmű felújítására a pályázatot benyújtsuk, kérem, jelezze. 5 igen, köszönöm szépen.”

Pitvaros 1 837 646 forintra nyújtott be igényt. Az ülésen a pitvarosi polgármesterhez rögtön csatlakozott Ambrózfalva polgármestere, de ők már 1 981 676 forintos igényt jelentettek be. Ezután Csanádalberti polgármestere kért szót, ő is azt javasolta, hogy adjanak be pályázatot az emlékmű felújítására, „mert az esetünkben is indokolt. Aki elfogadja azt, hogy az I. világháborús emlékmű felújítására a pályázatot benyújtsuk, kérem, jelezze. 5 igen, köszönöm szépen”. Csanádalberti egy kicsit még többet kért, 1 983 350 forintot. Pitvaros végül 844 500 forintot, Ambrózfalva 1 996 300 + 500 000 forintot, Csanádalberti 1 983 350 forintot kapott.

Az első két évben több mint háromszáz emlékművet újítottak fel. Nem mindegyik volt a kétmilliós plafon körül vagy azon is túl, mint Ambrózfalva vagy Csanádalberti, volt, aki beérte pár százezerrel.

Ami igazán lenyűgöző a győztes pályázatokban, az a dokumentálásuk. Az önkormányzatoknak kötelező volt előtte, utána fotókat készíteni. Néhány fel is került a honlapra. Ahogy dokumentálták a magyar és európai identitás szemmel látható erősödését, nagyon nagy kár, hogy nincs kép az összesről.

Elég nagy szórás van az árakban. 

Van, ahol például 400 ezer forintból még le is cserélték a szobrot:

Van viszont, ahol a sapkát sisakra is négymillióért cserélik. 

Itt például 1 millióért lett szembeötlő a változás. 

Az látszik, hogy Fegyverneken kitárták a kaput. 

Miközben van, ahol még repülni is megtanították a turult, mindössze 400 ezerért. 

Sajnos pont nem látszik a környezet felújítása.

Van, ahol egy egész lovasszobrot felújítottak 400 ezerből.

Találd meg a tíz apró különbséget:

Felújítás, már Trianonra gondolva.

Végül az előtte-utána súlycsoportoktól független bajnoka:

Az első két évben több mint 300 emlékmű újult meg, de a program folytatódik.