Minden idők legjobb világbajnokságának nevezte a budapesti 17. vizes világbajnokságot Julio Maglione, a Nemzetközi Úszószövetség (FINA) elnöke. Kedves tőle, és a dicséret értékéből alig vesz el valamit, hogy
rendezték meg minden addigi idők legjobb világbajnokságát, mi több, Barcelonában Maglione már előre megmondta, hogy az lesz a valaha volt legjobb vébé. A katalán nagyváros amúgy Budapesthez hasonlóan beugróként vállalta a rendezést a nagy költségektől megrettenő Dubaj (D-u-b-a-j!!!) helyett. A figyelmes olvasónak feltűnhet a trend, az aktuális világbajnokság mindig az aktuális valaha legjobb világbajnokság is egyben. Sőt, az olimpiákkal is így szokott lenni. Aki már látott olimpiai záróünnepséget, az tudja, hogy nagyjából az egyetlen izgalmat az jelenti, hogy vajon elhangzik-e a minden idők legjobbja jelző, ami aztán általában el is szokott hangzani.
Afféle udvariaskodás ez, mint amikor a diplomaták mindig "baráti hangnemben" tekintik át a kétoldalú kapcsolatok aktuális kérdéseit. A dicséret ettől persze dicséret marad, csak tudjunk neki megfelelő súlyt tulajdonítani.