Egy hetes hallgatását megtörve, csütörtökön kért bocsánatot Marton László, igaz, anélkül, hogy a vele szemben felmerült vádakról bármit állított volna. 

A Vígszínház egykori igazgatóját az elmúlt időszakban nyolc nő vádolta meg szexuális zaklatással, heten közülük a 444-nek is elmondták, mi történt velük. Csütörtök este az Indexnek újabb két nő mondta el, hogy Marton zaklatta őket. 

Egyikük esete pár éve történt, frissen végzett színházi szakemberként került a Vígszínházba. Elmondása szerint a Martonnal folytatott első megbeszélésén történt meg, hogy a férfi elkezdte tapogatni, előbb a combjait, majd a melleit is. Ekkor kérte, hogy ne az igazgató irodájában, hanem egy kávézóban dolgozzanak inkább. Utána elmesélte az esetet egy-két szakmabelinek, akik annyival intézték el, hogy "a tanár úr szereti a fiatal, csinos lányokat, jár a keze."

A tapizás a próbák alatt is folytatódott, hiába próbált meg távolságot tartani Martontól. Beszámolója szerint az igazgató még egy darabig próbálkozott nála, hívta magával külföldre is. A fiatal nő idővel a háttérbe tudott húzódni, de mások történetének így is szemtanúja volt: 

„Lett egy másik fiatal lány. Borzasztó volt látni a történetét. Egyszer odajött hozzám a lány, és azt mondta, tudja, hogy a tanár úr öreg, de akkor is olyan furcsa, hogy folyamatosan tapizza. Nagyon rosszul érzi magát. Ezen nagyon felbasztam magamat. Megkerestem a színházban egy-két embert, és mondtam nekik, hogy beszélnék erről a vezetőségnek, mert ez így gáz.” 

De elmondása szerint lebeszélték, azt mondták, hogy csak őt hurcolnák meg, jobban teszi, ha inkább elmegy a színházból. Szerinte az a legfelháborítóbb, hogy az egész szakma tudta, hogy ez megy, az egész ház rettegett tőle. Sokan odakerültek 18-20 évesen, és beleöregedtek ebbe a rendszerbe, illetve féltek, hogy ha szólnak, nem kapnak többet munkát. 

Az Indexnek nyilatkozó másik nő fiatal gimnazistaként került oda, a kilencvenes évek közepén. 17 évesen ment be az első próbájára, Marton pedig barátkozni kezdett vele. Idővel megkezdődtek az első simogatások, nem is nagyon tudta hova tenni ezt a szituációt, de a következő próbákon már nem a nézőtéren Marton mellett, hanem a páholyban ült inkább. 

Elmondása szerint egy évvel később egy premieren az igazgató leült mellé a lépcsőre. A sötét teremben megfogta a kezét és rátette a saját combjára. 

„Megint nem tudtam, hogy mit csináljak, nézegettem jobbra-balra, látja-e valaki. Senki. Zavarban voltam, de nem volt jobb ötletem, és levettem a kezem. Kis idő múlva újra próbálkozott, de ekkor a saját kezét csúsztatta be a lábaim közé. Teljesen kétségbeestem, ilyen még nem történt velem. Viszont azt éreztem, hogy ha ellenállok, nem tehet semmit, egy előadás közepén ülünk. Tehát kivettem a kezét, és még valami olyasmit is suttoghattam, hogy kérem, ne, vagy nem szeretném, vagy valami ilyesmit. Mosolygott, megpaskolta a lábamat és kiment. Többé nem nyúlt hozzám.”

Azért mesélte el most a történetét, mert bár benne ez az eset nem okozott maradandó lelki sérülést, de úgy érzi, az interneten nagyon leegyszerűsödött az ügy megítélése. Szerinte egy 18-20 éves ember még nincs felkészülve a hasonló döntési helyzetekre, amikor egy általuk tisztelt férfi visszaél az ártatlanságukkal és rajongásukkal, azzal, hogy pontosan tudta, a fiatal lányoknak fogalmuk sincs arról, mire megy ki ez az egész. 

A nő szerint az is abszurd felvetés, hogy az áldozatoknak szólniuk kellett volna valakinek: „Tessék mondani, kinek kellett volna szólni? Kinek mert volna szólni bárki is? Ki hitte volna el? Hogyan lehetett volna bizonyítani? Fizikai nyom nincs. Jelentsem fel a rendőrségen, hogy jó napot kívánok, a Vígszínház igazgatója elvitt egy parkolóba, hogy leszopjam, pedig nem gondoltam, hogy ezért megyünk oda, tessék kivizsgálni az ügyet? Marton László kontra 18 éves, névtelen lány, kacagnom kell.”