A mai napot azzal kezdtem, hogy megismerkedtem szegény Palágyi Lajossal

Munkába jövet vettem észre a szerkesztőség melletti sarokház, ráadásul egy bank falán a nagyvárosi munkásság lírikusának mementóját:

A Wikipédiából a következőket tudtam meg hányatott életéről:

• Gyermekévei vándorlások és nyomorúságok közt teltek el.
  
• Önerejéből sajátította el minden ismeretét, mert iskolába soha sem járt.
  
• Egész gyermekkorát betegeskedés közt töltötte s azért első versei is már az élet sötét oldalait mutatják be. 
  
• A fővárosban egészen elhagyatva, pajtások nélkül, mondhatni az utcán nőtt fel és megismerkedett az élet mindennemű sanyarúságaival. 
  
• Nevelőnek ment vidékre; de csak két hónapig bírta ki a falusi magányt, visszavágyott a fővárosba; itt tengődött, küszködött egy darabig.
  
• Költői munkássága kezdetén a szocialista eszméket szólaltatta meg, ám hamar elvesztette érdeklődését a társadalmi problémák iránt. 
  
• A Horthy-rendszerben támadásoknak volt kitéve korábbi szocialista állásfoglalása miatt. 
  
• Utolsó éveiben visszavonultan élt.
  

Közben több lapnak dolgozott, lefordította a Faustot és az aradi vértanúk emlékére írt versével elnyerte a Petőfi Társaság pályadíját.

1890 körül írott versét, A munkás vasárnapját ezzel a versszakkal zárja:

Szivemben - érzem - nincsen semmi,
Agyamban tompán kavarog;
Érzem: megszüntem ember lenni,
S kereket hajtó kéz vagyok.