Munkába jövet vettem észre a szerkesztőség melletti sarokház, ráadásul egy bank falán a nagyvárosi munkásság lírikusának mementóját:
A Wikipédiából a következőket tudtam meg hányatott életéről:
- Gyermekévei vándorlások és nyomorúságok közt teltek el.
- Önerejéből sajátította el minden ismeretét, mert iskolába soha sem járt.
- Egész gyermekkorát betegeskedés közt töltötte s azért első versei is már az élet sötét oldalait mutatják be.
- A fővárosban egészen elhagyatva, pajtások nélkül, mondhatni az utcán nőtt fel és megismerkedett az élet mindennemű sanyarúságaival.
- Nevelőnek ment vidékre; de csak két hónapig bírta ki a falusi magányt, visszavágyott a fővárosba; itt tengődött, küszködött egy darabig.
- Költői munkássága kezdetén a szocialista eszméket szólaltatta meg, ám hamar elvesztette érdeklődését a társadalmi problémák iránt.
- A Horthy-rendszerben támadásoknak volt kitéve korábbi szocialista állásfoglalása miatt.
- Utolsó éveiben visszavonultan élt.
Közben több lapnak dolgozott, lefordította a Faustot és az aradi vértanúk emlékére írt versével elnyerte a Petőfi Társaság pályadíját.
1890 körül írott versét, A munkás vasárnapját ezzel a versszakkal zárja:
Szivemben - érzem - nincsen semmi,
Agyamban tompán kavarog;
Érzem: megszüntem ember lenni,
S kereket hajtó kéz vagyok.