"A vízimadarakat SOHA NE ETESSÜK!"

Semmi köze a madarak segítéséhez, teljesen felesleges etetni a vízimadarak, írja felhívásában a Magyar Madártani Egyesület. A jó szándékú emberek nincsenek tudatában annak, hogy tettük 

"tömegesen sodorja veszélybe, betegíti meg és ítéli pusztulásra az állatokat,"

írják. A tavaly téli tapasztalatok és híresztelés után az Egyesület figyelmeztet: a vízimadarak életmódja és téli túlélési szabályai alapvetően térnek el a klasszikus etetőket látogató énekesmadarakétól. Ezért etetésük:

• a hónapok, sok madárnál akár évek óta tartó, egyoldalú kenyér és egyéb értéktelen "táplálék" diéta megbetegíti a madarakat, ezek egyik formájának külön neve is van ("angyalszárny-betegség");
  
• a mesterségesen fenntartott táplálékbőség kikapcsolja a téli túléléshez nélkülözhetetlen vonulási viselkedést;
  
• növeli a zsúfoltságot, a madarak közötti agressziót és az ebből is eredő sérülésveszélyt;
  
• önfenntartó életre nem alkalmas területekre is nagy mennyiségű vízimadarat vonz;
  
• elősegíti a fertőző betegségek terjedését, ami különösen a madárinfluenza kapcsán jelent óriási kockázatot;
  
• szennyezi a környezetet, növeli a vizek szervesanyag-terhelését és az ebből eredő eutrofizációt ("elmocsarasodás");
  
• növeli a fajok közötti hibridizációt;
  
• rontja a madarak társadalmi megítélését, növeli az ember-madár konfliktushelyzeteket;
  
• a közvetlen fizikai érintkezés ránk, emberekre nézve is veszélyt jelent.
  

Tehát az alapelv a vízimadarak esetében az, hogy

"SOHA, SEHOL, SEMMIVEL NE ETESSÜK!" 

A vízimadarak etetése ezt az öngerjesztő problémaspirált indítja be:

1. az etetés többnyire nyáron kezdődik, amikor az emberek keresik a hűsítő víz közelségét, így a madár-ember találkozások száma is nagyobb;
2. az itt etetett madarak ősszel nem vonulnak el;
3. így az emberek látják a „sok szegény, éhes”, valójában lusta vagy már beteg, röpképtelen madarat, ezért tovább etetik őket;
4. a fagyok beköszöntével a madárlétszám a vonulásukat, kóborlásukat az etetőhelyeknél nyüzsgő madarak látványa miatt megszakítókkal folyamatosan nő;
5. ez tovább erősíti az emberek etetési hajlamát, aktivitását;
6. amit helyenként sajnos a járókelőket hamis információkkal megtévesztő kacsaetető automatákat kihelyező vállalkozások is erősítenek (holott az ezekben felkínált táplálék ugyan olyan felesleges, értéktelen és viselkedéstorzító hatású, mint az összes többi), pusztán a bevételszerzés érdekében, viszont a madarak és az emberek kárára;
7. az etetőhelyek mesterségesen fenntartott táplálékbázisa közelében évről évre több madár költhet;
8. így nő a nyári kunyerálók száma és immáron több madárral kezdődik újra a folyamat.