A zöld energetika szörnyű vadhajtása

Egyre lelkesebben áll átfele az emberiség olajról, gázról, szénről nap- és szélenergiára. Üzletileg is izgalmas innovációk tömkelege kíséri a témát, de időnként bele lehet ütközni olyan ötletekbe, találmányokba is, amiken csak röhögni lehet.

Mint ez például:

A Solargaps feltalálója 142.800 dollárt kalapozott össze eddig termékfejlesztésre az Indiegogón, tavaly októberben kétszeresen is elérve az eredeti célt. Pedig hát nyilvánvaló, hogy ez a cucc tökéletesen életképtelen, mint termék. Egy napelem-sor akkor használható ki jól, ha többé-kevésbé azonos mennyiségű energiát fogad be illetve tud termelni blokkonként, ha többé-kevésbé optimálisan, merőlegesen áll a beeső fényre és nem árnyékolnak egymásra a panelek. A sok mozgó alkatrész, ami a reluxában azért megvan és az ezzel járó sok rugalmas elektromos csatolás pedig a folyamatos üzemzavarra garancia.

Különösen viccesek azok a képek, amelyek az ablaküveg belső felén lévő árnyékolókat ábrázolják. És, uramisten, ez már kapható termékként, van, aki pénzt ad érte! Vajon milyen hatásfokkal készít elektromos energiát a két-három üvegrétegen átszűrt maradék napfényből ez a napelem-sor, milyen megtérülési idővel számolhat a vásárló a mai energiaárak mellett? 500 év?