Nagyon magabiztosan nyerte meg a Fidesz a 2018-as parlamenti választást. Lehet, hogy pont ugyanannyi képviselőjük lesz, mint 2014-ben, vagyis éppen kétharmados többséget szereznek. Számíthatnak a német kisebbségi listáról bejutott képviselő támogatására is, hiszen korábban a Fidesz jelöltjeként is indult.
Ha lesz kétharmad, akkor az lehetőséget ad Orbán Viktor hamarosan megalakuló negyedik kormányának, hogy módosítsák az alkotmányt, a választási törvényt, az önkormányzatokra és a bíróságokra vonatkozó szabályokat is. Ilyen tervekkel komolyan készülnek, valószínűleg gyorsan át is visznek központosító átalakításokat ezeken a területeken.
A baloldali ellenzék hatalmasat bukott. Az eddigi frakciók (Fidesz, KDNP, Jobbik, MSZP, LMP) mellett saját képviselőcsoportot alapíthatnak Gyurcsány Ferencék (DK), ők eddig a függetlenek között ültek. Új párt nem jutott be a parlamentbe. Néhánnyal több egyéni körzetben győzött ugyan ellenzéki jelölt, mint négy éve, de ez semmit sem javított a helyzetükön. Most már a Jobbiknak lesz a legnagyobb frakciója az ellenzéki pártok közül, eddig az MSZP-nek volt.
Sokkal több ember ment el szavazni, mint négy évvel ezelőtt, de az előzetes várakozásokhoz képest ez nem az ellenzéknek volt jó. Többen szavaztak a Fideszre mint négy éve, a széttagolt ellenzék között pedig úgy szóródtak szét a szavazatok, hogy azzal egyetlen párt sem járt jól. Talán még Gyurcsány Ferenc örülhet a legjobban, hiszen jogot szerzett arra, hogy rendszeresen szónokolhasson majd frakcióvezetőként a parlamentben.
A 2014-hez képest még megosztottabb baloldali ellenzék nagyon rosszul taktikázott. Az MSZP és a DK külön indulását nem díjazták a választók, sokkal több szavazatot kaptak négy éve a közös listán, mint most külön - külön.
A Jobbik érdemben nem tudott javítani a legutóbbi eredményén, bár hárommal több képviselőt vittek be a parlamentbe, mint 4 éve. A Jobbik nem volt hajlandó együttműködni senkivel, azt hitték ezzel erősödhetnek majd, de tévedtek. Néhány körzetben a jelöltjeik valószínűleg megakadályozták, hogy ellenzéki jelölt fusson be, például Veszprémben.
A külön induláshoz szintén ragaszkodó LMP és Momentum egyéni jelöltjei sok budapesti választókerületben elvittek annyi szemétbe hullott szavazatot, amennyi az ellenzéki győzelemhez hiányzott. Ahogy a Kétfarkú Kutyapárt is vitt el annyi szavazatot, ami egyes körzetekben az ellenzék győzelméből pont hiányzott.
A választási törvény egyértelműen a Fidesz érdekei szerint változott 2011-ben, de nem győzhetett volna ekkorát a Fidesz, ha egy minimális tanulási képessége lett volna az ellenzéki pártok vezetőinek.
Besétáltak pontosan ugyanabba a kelepcébe, mint 2014-ben. Egymást gyengítették csupán, apró frakcióik szűkös helyét kívánták csak megőrizni, más cél érdekében ötleteket nem fogalmaztak meg.
Ez azért is drámai helyzet, mert most visszaülnek a parlamentbe nagyjából személy szerint ugyanők, és nem látszik, hogy valaha kitalálnának jobbat, mint eddig. Vagy hogy hirtelen egyikük olyan népszerű legyen, hogy fel tudja venni a versenyt a Fidesszel.
A Fidesz hatalmas előnyből indult, óriási propagandagépezetet működtettek már 2015 eleje óta. A jogállam gyengítése is sokat javított a helyzetükön, hiszen a párt politikusai és az ő rokonaik, barátaik bármit megtehetnek következmények nélkül. Így pedig nem keveredhetnek igazi botrányokba sem, hiszen a választók saját elköteleződéseiknek megfelelően hiszik el vagy sem, hogy becstelenségek történtek-e, hivatalos igazság nem derülhet ki.
Különösen fontos tanulsága a mostani eredménynek, hogy a magyar választók nagyon nagy részét sokkal jobban érdekli, hogy félnek a migránsoktól, mint bármi más. Ebben a kampányban semmi másról nem beszélt a kormányoldal, csak erről.
Fontos körülmény lehetett még, hogy az utóbbi években a magyarok többségének az életszínvonala inkább javult. Hogy közben a régiós országok többségében még jobb az életszínvonal, az nem tudta árnyalni az általános elégedettség érzetét.
A 2014-es választási eredmény szinte egészen pontos megismétlése egészen sajátosan stabil politikai szerkezetet mutat Magyarországon. Alig van ország, ahol hat párt képes szinte pont ugyanolyan eredményt elérni egymást követő választásokon.