Az orosz pénz és az Egyesült Királyság perverz kapcsolata nem ma kezdődött. A második világháború után a City kiürült bankjai kapva kaptak a lehetőségen, hogy a Szovjetunió náluk óhajtotta tárolni a dollártartalékait. De az igazi pénzeső a a kilencvenes évek elején kezdett záporozni a szigetországra, amikor

a nyugati luxustól addig elzárt posztszovjet elit rászabadult a palotákra, jachtokra és ékszerekre.

Sokáig különösebb akadály nélkül vásárolhatták fel a világ legdrágább ingatlanjait és focicsapatait, a cégeik megjelentek a londoni tőzsdén, az ingatlanosok, az ügyvédek, a tanácsadók és a politikusok pedig kitörő örömmel fogadták őket. Még letelepedési engedélyt is szerezhettek mindössze egymillió font befektetésért cserébe. Az aranyvízumok kiadása már nyolc éve folyt nagy sikerrel, amikor 2015-ben kicsit szigorítottak a feltételeken, és megkövetelték, hogy a pénz eredetéről is beszámoljanak a kérelmezők. Az orosz jelentkezők száma azonnal a töredékére esett vissza.

Természetesen nem ekkor derült ki, hogy ezen pénzek nagy része kétes eredetű. De a probléma csak azután került középpontba, hogy az országot felkavarta Szergej Szkripal és a lánya megmérgezése. A brit hatóságok és a kormány állítása szerint ugyanis nem más történt, mint hogy

egy idegen hatalom Anglia kellős közepén követett el merényletet, egy rendőr is kórházba került, Salisbury lakóit pedig megkérték, hogy a ruháikról igyekezzenek letisztogatni az esetleg rárakódott idegmérget.

Ezek után kezdte el zavarni igazán a közvéleményt és a politikusokat, hogy Putyin körei felvásárolták az országot, és most megy a fogadkozás, hogy felderítik és elkobozzák a piszkos pénzből vett javakat.

Nehézíti a nyomozást, ha a tanúkat megölik

Múlt héten a parlament külügyi bizottsága közzétett egy jelentést, amely szerint Nagy-Britannia nemzetbiztonsági érdekeit sérti és nemzetközi befolyását gyengíti, hogy a brit kormány eltűri hatalmas értékű, korrupciós ügyletekből eredő orosz tőke folyamatos átmosását a londoni pénzügyi szektoron és az ingatlanpiacon keresztül.

Minimum egymilliárd fontra (több mint 360 milliárd forintra) becsülték a Londonban havonta (!) tisztára mosott korrupciós pénzek értékét, és szerintük ennek nem egészen a fele Oroszországból érkezik. Most visszamenőleg vizsgálják felül a korábban kiadott befektetői vízumokat, a belügyminisztérium pedig közölte, hogy a „magyarázat nélküli” nagy vagyonok eredetének igazolására kívánja kényszeríteni a külföldi oligarchákat.

Az egyik legsúlyosabb morális probléma, amivel a brit politika most kénytelen szembesülni, hogy

a bankáraik, jogászaik és kereskedőik mind-mind az orosz adófizetőktől ellopott pénz kifehérítésén szorgoskodnak.

A pénzmosás természetesen bűncselekmény, de magukat a lopásokat Oroszországban követték el, tehát a bizonyítékokat is onnan kellene beszerezni - a Kreml viszont nyilvánvalóan nem fog magára vallani. Ha viszont, nagy ritkán, elkezdenek áramlani a terhelő információk a brit bíróságokra, akkor mindig felmerül a gyanú, hogy politkai leszámolás van a háttérben. Voltak is olyan oligarchák, akik állami vállalatok éléről menekültek az Egyesült Királyságba, és politikai menedékjogot kaptak.

A Szkripal-ügy miatt különösen érzékeny kérdés az a nyomozásokat nehezítő másik körülmény, hogy az orosz „üzleti élet” és a Nagy-Britanniában korábban bekövetkezett gyanús halálesetek között is felfedezhető kapcsolat.

• Alekszandr Litvinyenko a spanyol és brit hatóságokkal működött együtt az orosz pénzmozgások felderítésében, amikor - „nagyon valószínűleg” a Kreml utasítására - kivégezték radioaktív polóniummal.
  
• Borisz Berezovszkijt - akinek meggyilkolásával még KGB-s korában egyszer pont Litvinyenkót bízták meg - egy évvel azután találták meg felkötve az otthonában, hogy elvesztett egy pert a Chelsea-tulajdonos Roman Abramovics ellen. A halottkém nem zárta ki az idegenkezűséget.
  
• Alexander Perepilicsnij a svájci hatóságoknak segített egy pénzmosási nyomozásban, melynek szálai szintén a Kremlig értek. Futás közben esett össze, de él a gyanú, hogy gyilkosság áldozata lett.
  
• Nyikolaj Gluskov nem sokkal Szkripal megmérgezése után halt meg. Berezovszkij korábbi üzlettársának ügyét gyilkosságként kezelik.

Nem kell hozzá paranoiásnak lenni, hogy ezek után valaki ódzkodjon tanúskodni orosz befektetők elleni perekben.

A vásárlások nagy része offshore cégeken keresztül történik, Nagy-Britanniában pedig ezek használatán túl is profi rendszer épült arra, hogy ne lehessen visszakövetni a pénz útját.

Elszámoltatni, de kicsodát?

Oliver Bullough újságírói karrierje jelentős részét a posztszovjet térség korrupciós mintázatainak felderítésével töltötte. Most arról ír a Guardianben, hogy hiába figyelmeztették őket újságírók és kutatók sok-sok évvel ezelőtt, a politikusok nem akartak tudomást venni az orosz jelenlét veszélyeiről. Amikor a fent említett parlamenti bizottság beidézte, Bullough úgy érezte, eljött az ő ideje. Felkészült rá, hogy elmondja nekik, hogyan lehetne átláthatóbbá tenni az ingatlanvásárlásokat, és azt is, hogy a képviselőknek nem szabadna támogatást elfogadniuk gyanús orosz üzletemberektől, ha azt akarják, hogy mások se tegyék ezt.

De az első kérdés rögtön zavarba ejtette. Az egyik képviselő azzal indított, hogy rákérdezett, az újságíró szerint mennyi „piszkos pénz” jön Oroszországból, és azt mibe fektetik. Bullough felsorolt néhány példát, de belátta, hogy még csak megközelítőleg sem tud válaszolni a kérdésre. Az azóta eltelt két hónapot arra fordította, hogy számba vegye az országban fellelhető gyanús orosz vagyont, de a cikke végül főleg arról szól, hogy ez miért nem lehetséges.

Az orosz állam 3,5 milliárd fontnyi orosz vagyont tart számon Nagy-Britanniában, míg a brit hatóságok 25,5 milliárdot. Az biztos, hogy a valós adat az utóbbinál is jóval nagyobb, de hogy pontosan mennyivel, arról csak pontatlan becslések állnak rendelkezésre. Az egyik legrészletesebb kutatást a Deutsche Bank készítette 2015-ben, eszerint a 90-es évek eleje óta

132 milliárd font (mai értéken 48 billió forint) érkezett az országba külföldről úgy, hogy azt nem regisztrálták. Ennek a fele Oroszországból.

Hol van ez a pénz? Egy részét egyszerűen elverték, fényűző lakásokra, autókra, ékszerekre. A méregdrága brit magániskolákban háromezer orosz diák tanul, csak az ő tandíjuk 50 millió font évente. Vagy esetleg focicsapatot vesznek, mint Roman Abramovics, akinek a vízumát most valahogy nem újították meg.

Arról viszont alig sejthető valami, hogy a tisztára mosott, de el nem költött pénz hova ment tovább.

Nem tudják még, mit akarnak

A Foreign Policy arra figyelmeztet, hogy bár tényleg nagyon erős az igény, hogy visszavágjanak Putyinnak, de a brit kormány egyelőre azt sem tudja, mit akar. Kitiltottak egy rakás orosz diplomatát/kémet, és ebben példátlan egységben követte őket a Nyugat, még Magyarország is. Ez volt a közvetlen válasz, de

mi a hosszútávú cél?

A Foreign Policy szerint az egyik ilyen az lehet, hogy elriasszák Oroszországot a Szkripal-merénylethez hasonló agressziótól. Erre bizonyos mértékig alkalmas lehet a diplomáciai nyomás, a szankciók és bojkottok, vagy éppen az, hogy bejelentik: kibertámadásra kibertámadással válaszolnak.

Ha az a cél, hogy az Egyesült Királyság megszabaduljon az országon belüli orosz befolyástól, akkor a pénznek kell utánamenni. A rengeteg orosz befektetés, cég és kapcsolat nem jelent döntő befolyást az ország életére, de a Guardian megjegyzi, hogy Bill Bowder 11 országnak adott át információkat az orosz pénzmosás útvonalairól, és egyedül Nagy-Britanniában nem indult nyomozás.

Ahogy az sem néz ki jól, hogy a konzervatív kormánypárt és a baloldali londoni polgármester is kapott adományokat orosz politikus-milliárdosok angliai illetőségű feleségeitől.

A jogi lehetőségek mindenesetre adottak a piszkos pénz felkutatására és az ilyen vagyonok elkobzására, de a rendőrségnek és a titkosszolgálatoknak sokkal több erőforrásra lenne szüksége. Büntetőügyek sorára viszont a fent felsorolt okokból nem érdemes számítani.

A pénzmosás elleni harc végül csak akkor lehetne legalább részlegesen hatékony, ha sikerülne más országokat is bevonni. Mert hiába szigorítanak be a britek, ha Putyin oligarcháit ez csak annyiban érinti, hogy a jövőben London helyett Párizsban és New Yorkban vesznek lakásokat.

A címlapi képet egy 2005-ös londoni tüntetésen készítette az AFP.