Schmidt Mária lapja szerint semmi gond nincs azzal a kormánytervezettel, ami minisztériumi ellenőrzés alá vonná a Magyar Tudományos Akadémia költségvetésének felét. A Figyelő úgy képzeli, hogy ezzel „a kormánynak, és rajta keresztül a közvéleménynek nagyobb rálátása” lesz a tudósok munkájára.
A lap szerint ennél nagyobb gond, hogy az MTA társadalomtudósai túl sokat foglalkoznak a szexuális kisebbségek társadalmi helyzetével, a nemek közötti egyenlőtlenségekkel vagy a romákkal,
ezért egy névtelen cikkben listázni kezdték a túl liberálisnak tartott kutatókat.
Anélkül, hogy a címen kívül egy sort is elolvastak volna a tanulmányokból, a kutatók nevével és képével sorra vették a gyanúsnak tűnő publikációkat.
Bár először hiányolták, hogy az MTA kutatói nem írnak eleget a demográfiai válság megoldásáról vagy a gyereknevelés elősegítéséről, közben olyan projekteket is felvettek a feleslegesnek tartott kutatások listájára, amik pont a nők munkaerő-piaci részvételével, a gyermekfelügyelettel vagy az apasági szabadsággal foglalkoznak.
Néhány kutatónál azt kifogásolták, hogy nem publikálnak elég gyakran, bár azt a Figyelő sem tudja megmondani, hogy milyen gyakran kellene tudományos publikációkat megjelentetni.
A Figyelő egyébként sincs oda az Akadémiáért, mióta az MTA elnöksége egyhangúlag elítélte, hogy a lap a választások után listázni kezdte a Soros zsoldosainak tartott embereket.
Az Akadémia elnöksége egyhangúlag fogadta el Lovász László előterjesztését, amiben azt írják, a kormány a törvénymódosítás véleményezésére irreálisan rövid határidőt adott.
Elfogadhatatlannak tartják "a magyar történelemben különösképpen rossz emlékű, ártó listázások gyakorlatát."
Schmidt Mária képtelen hátradőlni és élvezni az új kétharmadot, a lapjában máris tovább üti az újságírókat és a civileket.