Rob Wijnberg 2006-ban, 24 éves filozófushallgatóként kezdett el dolgozni az egyik vezető holland újság szerkesztőségében. Belföldi hírekkel foglalkozott, és bár kezdetben jól elvolt, hamar megjelent a gondolatai között a kérdés, hogy mégis mi értelme van annak, amit egy ilyen szerkesztőségben csinálni kell.
Azt persze tudta, hogy a hírekről kell tudósítania, de mikor végre meghatározta magának, mik is a hírek, amikről be kellene számolnia, nem nagyon tetszett neki az eredmény.
Wijnberg szerint ugyanis a hírek
Ez az öt jellemző pedig jól meg is ragadja, mi is a gond ezzel az egésszel.
Az, hogy a hírek sokszor keresik a szenzációt, teljesen logikus, a legtöbb újság ugyanis hirdetésekből él. Hirdetni akkor tud, ha sokan olvassák, és bizony minden mérés azt mutatja, hogy az emberek többségét sokkal jobban érdeklik a szenzációs vagy legalább a lehetőségekhez mérten szenzációsan tálalt hírek. A média és a hirdetési piac jelenlegi struktúrájából fakad, hogy egy hirdetési bevételekből élő újság pénzügyi fejlődéséhez elsősorban nem a lap által szolgáltatott tartalomnak kell magas minőségűnek lennie, hanem a tartalom által generált figyelemnek kell nagynak lennie, azt lehet értékesíteni ugyanis.
A szenzáció kereséséből következik a kivételesség is: a hagyományos és a közösségi médiában terjedő hírek a legtöbb esetben nem az általános, normálisnak számító dolgokról szólnak, hanem arról, ami kivételes, meghökkentő. Hiába van világon sok tízezer egyetem, ahol egyáltalán nincs PC-terror, a hírek mégis arról a maximum pár tucat egyetemről szólnak, ahol a politikai korrektség jegyében néha tényleg teljes idiotizmus dúl. Hiába békeszerető, szabadságszerető és toleráns az emberek többsége, a hírekbe a neonácik, az iszlamista terroristák és a sorozatgyilkosok mellé alig férnek be normális állampolgárok.
Az, hogy a hírek negatívak, messze nem minden esetben igaz, de nagyon sok tanulmány mutatta ki, hogy az emberek sokkal fogékonyabbak az olyan tartalmakra, amikből fenyegetést olvashatnak ki. Éppen ezért terjednek iszonyatos gyorsasággal a Facebookon a 2015-ös bevándorlási válság óta a muszlim és afrikai országokból Európába irányuló bevándorlást invázióként beállító tudósítások, vagy a terrorcselekmények hosszas kivesézése. A terrorcselekményekről és gyilkosságokról szóló hírek miatt pedig az emberek többsége ma azt hiszi, hogy a világ egyre kevésbé biztonságos, holott ennek valószínűleg épp az ellenkezője igaz. A hírfogyasztók nagy arányban hiszik el azt is, hogy a bevándorlók integrációja Nyugat-Európában nem lehet sikeres, holott épp az EU-ban lakosságarányosan évtizedek óta a legtöbb bevándorlót befogadó svéd adatokon látszik, hogy a második generációs bevándorlók 80 százaléka beilleszkedett. A hírek azonban csak másik 20 százalékról szólnak, így mindenki ezt a 20 százalékot gondolja többségnek.
Az, hogy a híreknek frisseknek kell lenniük, nemcsak torzítja a hírfogyasztók világképét, de sokszor vakká is teszi őket a mélyebben meghúzódó összefüggésekre és hosszabb tendenciákra. A gazdasági válság például szigorúan véve nem 2008-ban tört ki, már 2007-ben elkezdtek bedőlni az amerikai lakáshitelek és összeomlott a fogyasztás. A világ viszont csak 2008-ban, a Lehman Brothers befektetési bank csődje után értesült erről az egészről, mert az már bekerült az esti híradókba.
Az ötödik jellemző, hogy a hírek általában eseményekre koncentrálnak, ami szintén a trendek háttérbe szorulásához vezet.
Tehát míg az álhírek egyszerűen hazugságokkal próbálnak félrevezetni, addig az igazi hírek elképesztően kifacsart és eltorzított képet adnak a valóságról.
Egy csomó ember fél például attól, hogy kirabolják vagy hogy terrortámadás áldozata lesz, de kevesen félnek az úszómedencéktől, a védekezés nélküli szextől vagy a cukortól. Holott a fulladás, a szexuális úton terjedő betegségek, a cukorbetegség vagy a keringési betegségek sokkal-sokkal-sokkal több ember haláláért felelősek. Csak a cukor- vagy a mértéktelen húsfogyasztás veszélyei ritkábban kerülnek be az esti híradókba, mint a terrortámadások.
Rob Wijnberg ez ellen úgy lépett fel, hogy megalapította a De Correspondent című közösségi finanszírozású lapot, ahol pont a hírek ilyen negatív mellékhatásai ellen próbálnak küzdeni. A forrásgyűjtés nagyon sikeres volt, látszott, hogy komoly igény van egy ilyen projektre. A De Correspondent éppen nemzetközi piacra lép, Wijnberg ebből az alkalomból hosszú cikket is írt a projektjéről a Mediumra.
Ezek a gondolatok persze nem újak, már George Gerbner is kitért erre évtizedekkel ezelőtt az azóta is sokat idézett kultivációs elméletében. Ő – kicsit leegyszerűsítve – azt mutatta ki, hogy aki többet néz tévét, keményebb helynek gondolja a világot, sokkal kevésbé bízik az emberekben és jobban tart attól, hogy áldozatpozícióba kerül, mint azok, akik kevesebbet tévéznek, és nem követik annyira a híreket.
De a hagyományos online média is igyekszik fellépni a hírek torzító hatása ellen, rengeteg külföldi és magyar lapban jelennek meg hosszabb, mélyebb trendelemzések is, amik pont nem illeszthetőek bele a hírek Wijnberg által adott definíciójába.
A hírek világából persze nem könnyű kitörni, és az újságíróknak általában még nehezebb is, mint az olvasóknak. Az ugyanis látszik, hogy a mélyebb anyagokat általában nem olvassák annyian, mint valamilyen szenzációs, de egyébként a világ folyása szempontjából teljesen érdektelen hírt, márpedig mi is abból élünk, hogy sokan olvasnak bennünket. És bár Wijnberg erről nem ír, de az olvasók többségének számít az is, hogy a poszt, ami elé kerül, minél egyszerűbb legyen. Sokkal nagyobb a kereslet az úgynevezett mikronarratívákra, amiket mindenki egyszerűen megért, nem kell sokat olvasnia, lehetőleg gondolkodnia sem sokat, a történet szereplőit pedig könnyen maga által alkotott skatulyákba tudja sorolni. Azok a posztok, ahol nem olyan egyszerű megtalálni ezeket a szerepeket, nem lehet kijelenteni, ki a jó és ki a gonosz, ki a tolvaj és kitől lopnak, ki követ el bűnt és ki az áldozat, sokkal nehezebben fogyaszthatók.
A hírek tehát igazak, de ettől még nem szabad csak a médiára alapoznunk a világképünket. A könyvek, a mélyebb elemzések és a sajat tapasztalataink legalább annyira fontosak, mint a hírek követése. Sőt, talán fontosabbak.
A számok szerint nincs sok alapja a jobboldali hisztériának. Valójában csak néhány tucat problémás esetet regisztráltak, de ezek egy részében is balos véleményeket hallgattattak el, a többi közül meg sok szándékos provokáció eredménye.
Kezd elszabadulni a PC-háború: a diákok készek erővel is megvédeni a "biztonságos tereket", ahol érzékenységüket senki sem bánthatja. Vitatkozni már nem akarnak.
Henrik Emlissonnal, a Malmői Egyetem migrációkutatójával beszélgetünk a svéd menekültpolitikáról, az integrációról, és hogy miben különböznek a 90-es évek boszniai menekültjei a szíriaiaktól.
Így hittük majd egy évtizeden át, és a világgazdasági válság előtt egy teljes gazdasági rendszert építettünk bizonytalanabbnál bizonytalanabb hitelekre. Ezt nyögjük most, de az ahogy Magyarországon mentik az adósokat, előrevetíti, hogy fogunk még nyögni ennél sokkal durvább dolgokat is.