Nem Magyarországon lett először botrány abból, hogy állami vezetők nagyvállalkozók pénzén járnak szórakozni. Amíg Orbán Viktor teljesen természetesnek tartja, hogy az állami megbízásokból meggazdagodott Garancsi István fizeti a magángépes meccsnézését, máshol a hasonló ügyek évtizedes karriereket törtek ketté.

Hasonló botrány tört ki Németországban is, amikor 1990 végén a Baden-Württemberg tartományt vezető kereszténydemokrata miniszterelnökről, Lothar Späthről kiderült, hogy rendszeresen fogadott el ajándékutakat a legnagyobb vállalatok vezetőitől, akik szintén jól jártak, hogy a politikussal utazgattak.

A botrány kirobbanásakor Lothar Späth már 13. éve volt tartományi miniszterelnök, egy időben Helmut Kohl legnagyobb pártbeli riválisaként emlegették. Amíg meg nem jelentek a hírek nagyvállalatok által fizetett utazásokról, a miniszterelnök szinte kikezdhetetlennek tűnt. De amikor egyre több részlet került elő arról, hogyan befolyásolták az üzleti kapcsolatai a politikai döntéseit,

Späth két hét alatt belebukott.

Ne érdekeljen, ha esik a hó, mert nyaralni visz az álomhajó

Először 1990 decemberében jelentek meg hírek arról, hogy a miniszterelnök a SEL nevű elektronikai vállalat pénzéből hajózott a családjával az Égei-tengeren 1984-ben, majd 1986-ban is. A költségekben benne voltak a magángépek és a luxusjachtok bérleti díjai is. A nyaraláson egyébként a vállalatot vezető Helmut Lohr is ott volt a családjával. Majd az álomhajó-botrányként ismertté vált ügy egyre csak dagadt, miután kiderül, hogy a vállalat még ezeken kívül is szervezett utazásokat Späth családtagjainak. Ráadásul a miniszterelnök útjait a SEL vezetője kreatív könyveléssel számolta el, és működési költségként leírta az adójából.

Akkoriban a miniszterelnök szóvivője azzal az ismerős érvvel próbálta menteni a helyzetet, hogy „teljesen normális, ha baráti viszonyban lévő családok meghívják egymást kávéra vagy bármi másra”. Szerinte természetes, ha a miniszterelnök időről időre igénybe veszi a vállalatvezetők segítségét.

De persze a miniszterelnök barátságával az utazásokat megajándékozó cég is jól járt.

Ugyanabban az évben, amikor a miniszterelnök a SEL vezetőjével hajózott, Spät utasítására a vállalat külön kiírás nélkül megbízást kapott arra, hogy felszerelje a tartományi hivatalokat fax készülékekkel. A miniszterelnök arról is gondoskodott, hogy a hadsereget is a SEL lássa el telefonokkal. De az üzleti kapcsolatok építésében is sokat segített. Amikor Spät 1986-ben Indonéziában járt, a vele utazó baden-württembergi vállalkozók közül Helmut Lohrt külön bemutatta az államelnöknek, így a cégvezető lobbizhatott egy ottani telefonrendszer kiépítéséért, amit később meg is kapott. Később Späth közvetítésével a Fülöp-szigeteken is így tudott megbízást szerezni.

De nem Lohr volt az egyetlen nagyvállalkozó, aki fontosnak tartotta, hogy a miniszterelnök világot lásson.

• A 1987-ben a miniszterelnöki házaspár Karib-szigeteki nyaralását, Max Grundig, a Grundig alapítója állta: Párizsból Concorde-dal utaztak Martinique szigetére, ahol tengeri útra indultak Grundig 62 méter hosszú jachtjával.
  
• Späth sokat utazott a Daimler akkori vezetőjével, Werner Nieferrel is. Aztán egy közös kanadai kirándulás után úgy döntött, mégsem olyan sürgős elfogadni azt a törvényt, ami kötelezővé tette volna a katalizátorok beépítését az új autókba.
  
• Még 1990-ben is a hoteltulajdonos Hetzel család számlájára nyarat a családjával Egyiptomban. Nem sokkal később pedig azért lobbizott, hogy a baden-württembergi kormány adjon támogatást egy olyan hotel felújítására, amiben Hetzelék érdekeltek voltak. De itt már annyira kilógott a lóláb, hogy szociáldemokrata ellenzék tiltakozására aztán ezt a projektet lefújták.
  

A Spiegel akkor kiderítette, hogy Späth a választási kampányaihoz is rendszeresen használta a nagyvállalatok repülőit és helikoptereit. A lap azokat az eseteket is összeszedte, amikor az ügyészség sokkal elnézőbb volt, ha a miniszterelnök barátainak ügyeiről volt szó.

Két hét alatt hirtelen annyi ügy került elő a miniszterelnökről és a nagyvállalati barátairól, hogy végül Lothar Späthnek 1991. január 13-án le kellett mondania. De még a bejelentésnél sem ismerte el, hogy hibázott volna, csak annyit mondott, ügyetlen volt, de szerinte az utazások ellenére a belső függetlenségét mindvégig meg tudta tartani. „Späth nem megvásárolható és nem megvesztegethető” - mondta magáról. De nem akarja, hogy a támadások tovább ártsanak a tartománynak és a kormányzati feladatoknak, ezért lemond a miniszterelnökségről.

Végül a stuttgarti ügyészség nyomozást indított ellene hűtlen kezelés és jogosulatlan előnyszerzés gyanúja miatt, de ezt bizonyíték hiányában leállították. Nem sokkal később már zavartalanul élhette a topmenedzserek életét: a lemondása után öt hónappal már egy nagyvállalat vezetőjeként dolgozott Jénában. 2005-ben pedig a Merrill Lynch német és osztrák bankjainak ügyvezetőjévé nevezték ki.