Most már biztos, hogy Pilinszky János nemcsak a XX. század egyik legnagyobb költője volt, de egyben konkrét látnok is. A Mélypont ünnepélye című versét ugyanis a következő sorokkal kezdte:

Az ólak véres melegébe

ki mer olvasni?

És tessék, a magyar poltikai kreténség írásbeli mélypontjának a disznók a főszereplői. 

A kelet-nógrádi Fidesz Facebook-oldalán ugyanis az imént arról jelent meg bejegyzés, hogy nemrég nem véletlenül szabadult be egy vaddisznó egy salgótarjáni sörözőbe. (Az esetről mi is írtunk.) Hanem azért, mert a városi önkormányzatot szocialisták vezetik.

Ezek után én ma már csak röfögni leszek képes, az agyamat meg inkább bepanírozom rántott velőnek, minthogy ebbe bele kelljen gondolnom. 

Addig is itt az egész Pilinszky-vers, ha már beidéztem az elejét (sajnos nincs szó benne se komcsikról, se fideszesekről a továbbiakban):

A mélypont ünnepélye

Az ólak véres melegében

ki mer olvasni?

És ki mer

a lemenő nap szálkamezejében,

az ég dagálya és

a föld apálya idején

útrakelni, akárhová?

Ki mer

csukott szemmel megállani

ama mélyponton,

ott, ahol

mindíg akad egy utolsó legyintés,

háztető,

gyönyörü arc, vagy akár

egyetlen kéz, fejbólintás, kézmozdulat?

Ki tud

nyugodt szívvel belesimúlni

az álomba, mely túlcsap a gyerekkor

keservein s a tengert

marék vízként arcához emeli?