Elpusztult a Fővárosi Állatkert egyik elefántja

GYÁSZ

A 2013-ban nálunk született ifjú elefánthölgy szervezetét a legrettegettebb elefántbetegség támadta meg. Az alattomos kór az esetek háromnegyedében halálos, Ashát sajnos a leggondosabb kezelés sem tudta megmenteni” - közölte szomorú hírt szombaton a Fővárosi Állat- és Növénykert.

Az állaton csütörtök jelentkeztek az aggasztó tünetek: először általános bágyadtságot vettek észre nála, nehezen mozgott, ízületi érintettség volt tapasztalható. Megváltozott az állat viselkedése is, a szokásosnál kevesebbet kommunikált a környezetével, és a gondozókkal sem működött együtt. Pénteken már enni sem akart, délutánra pedig hasi ödéma is kialakult nála.

Asha, a Fõvárosi Állat- és Növénykert kiselefántja fürdik a kánikulában az elefántok kifutójának medencéjében 2014. június 11-én.
Fotó: MTI/Kovács Attila

Az állatkert szerint a tünetek alapján az elefántokra jellemző herpeszvírusos megbetegedés támadhatta meg Asha szervezetét. Hozzátették, hogy ez mind a vadonban, mind az állatkertekben élő az ázsiai elefántok esetében előforduló, jellegzetesnek számító betegség. 

A kórokozó elefánt herpeszvírus (EEHV) lényegében az egész állományban jelen van, csaknem minden egyed hordozónak számít. Megbetegedést, konkrét tüneteket azonban alapesetben nem okoz. Ha azonban a vírus valamilyen ok miatt mégis erőre kap, kialakul a megbetegedés elég jellegzetes kórképe, méghozzá rendszerint igen gyorsan, akár egy-két nap alatt is. Ebből a szempontból a fiatal, választási korban lévő elefántok különösen veszélyeztetettek. 

Angela borját, Ashát fürdetik az ápolók az elefántok kifutójában a Fővárosi Állat- és Növénykertben 2015. augusztus 7-én.
Fotó: MTI/Kovács Attila

Asha több mint fél évszázadnyi  szünet után az első budapesti születésű elefánt volt. Az állatkert megjegyezte: 

„Növekedését, gyarapodását is sokan kísérték figyelemmel az elmúlt közel hat esztendőben, így nem csoda, hogy az állatkerti dolgozók mellett a nagyközönségnek is a szívéhez nőtt. Érthető hát, ha elvesztése mindannyiunkat szomorúsággal tölt el. Aki azonban valaha is látta, vagy nyomon követte történetét, bizonyára sosem fogja elfelejteni.”