Az idősebb Bush minden idők egyik legsikeresebb amerikai elnöke volt

George H. W. Bush 94 évesen halt meg 2018. december 1-én. Minden idők egyik legsikeresebb amerikai elnökeként kerül be a történelemkönyvekbe.

Egy gazdag Wall Street-i bankár fiaként született 1924-ben, az apja később szenátor is lett, megalapozva ezzel leszármazottai elképesztő politikai karrierjét, hiszen a fiából és az unokájából is elnök lett, míg egy másik unokája kormányzó. 

George H. W. Bush 18 évesen vonult be a hadseregbe, éppen a második világháború kitörésekor. Pearl Harbour után ő volt a legfiatalabb pilótája az amerikai légierőnek, a nála ifjabbak meghaltak a japánok támadásában. A japán fronton harcolt, 58 bevetésben vett részt. Egyszer kilőtték a gépét, két társa, aki vele utazott meghalt, egy bárkán menekült, a japánok hajókkal mentek utána, de ezt is túlélte, végül egy tengeralattjáró mentette meg, hősként ünnepelték. 2003-ban azt mondta, hogy szerinte nem igazságos, hogy ő hős lett, mert kilőtték a gépét, míg akiket nem tudtak eltalálni, azoknak nem jár hősi kitüntetés.

A háború után a Yale-n tanult, majd Texasba költözött, hogy olajjal üzleteljen. 1960-ban indult először választáson, Texas egyik szenátori helyéért, de vesztett. 1966-ban lett először képviselő Washingtonban.

A következő években ENSZ-nagykövet, majd a pekingi amerikai követség egyik vezetője volt és 1976-ban egy évig ő volt a CIA igazgatója. Később azt mondta, hogy ez volt élete kedvenc állása.

1980-ban elindult az elnökválasztáson, de a republikánus előválasztásokon alulmaradt Ronald Reagannal szemben. Reagan alelnökének választotta, és nyolc éven át volt így az USA második számú vezetője. 1989 és 1993 között pedig amerikai elnök volt. A kampányában azt mondta: Elég csendes ember vagyok, de legalább meghallom a csendes embereket is. Nem volt olyan karizmatikus, mint elődje, és szintén nem ért fel utódja, Bill Clinton szónoki és szereplési képességeihez. Sokan tartották úgy, hogy egy burokban élő, a hétköznapi élettől végletesen eltávolodott politikus volt. 1992-ben elkapták a kamerák, amint kampány közben bement egy közértbe, és kiderült, hogy nem ismeri a vonalkód-leolvasót.

Lehet, nem járt le a boltba soha, de az ő elnöksége alatt vált az USA a világ egyetlen szuperhatalmává. Ehhez elődei teljesítménye is kellett, de a legélesebb időszakban neki kellett a kelet-európai békés átmenetet segítenie, ahogy az egykori kommunista tábor országai kapitalista, polgári demokráciákká alakultak. Ő volt az amerikai elnök, amikor Németország nemcsak egyesült, de közben a NATO tagja is maradt, amikor 15 felé szakadt az egykori halálos ellenség, a Szovjetunió. Elnöksége végére sokkal kevesebb diktatúra maradt a Földön, mint hivatalba lépése idején volt.

Ő indította az első Öböl-háborút is, mindmáig az egyetlen háborúját az USA-nak a második világháború óta, amit egyértelműen megnyert. Ez többek között azért volt lehetséges, mert Bush világos és elérhető célt tűzött ki: ki kell űzni az iraki hadsereget Kuvaitból. A győzelem után hatalmon maradhatott az iraki diktátor, nem szállták meg az amerikaiak Irakot, viszont arra kényszerítették Szaddám Huszeint, hogy ne bántsa a kurdokat. A most szervező észak-iraki kurd állam alapjai erre az időre nyúlnak vissza.

Bush fényes külpolitikai sikerei ellenére nem volt nagyon népszerű a saját hazájában. Nem szentelt elég figyelmet a belpolitikai és a gazdasági gondoknak, és még azt a választási ígéretét sem tudta betartani, hogy az elnöksége alatt nem emel adókat.

Ugyanakkor két nagyon fontos, korszakos hatású törvény is fűződik elnökségéhez: a Clean Air Act (tiszta levegő törvény) az USA első átfogó környezetvédelmi szabályozása volt, míg az Americans with Disabilities Act (amerikaiak fogyatékkal törvény) biztosította a fogyatékkal élők esélyegyenlőségét. Hiába állt a konzervatív oldalon, két legnagyobb hatású törvénye inkább baloldali volt.

Bush nem csak fiain keresztül élte túl politikai szerepét - George nevű fia 8 évig volt az USA elnöke, Jeb nevű fia pedig Floridát kormányozta 8 éven át. Azért is fontos maradt, mert kifejezetten szívélyes volt a kapcsolata az őt követő demokrata elnökökkel, Clintonnal és Obamával is, rendszeresen csatlakozott jótékonysági akcióikhoz, szívesen mutatkozott politikai ellenfeleivel is.