A New York Times vasárnap tett közzé egy részletes anyagot, amely alapján február 23-án nem Nicolás Maduro kormányerői gyújtották fel a Venezuelába szánt segélyszállítmánnyal megrakott teherautót, hanem az ellenzéki tüntetők véletlenül.

A teherautó felgyújtásának nagy jelentősége volt, igazi szimbolikus kérdéssé vált, mert az eset után ez komoly érvet adott a Maduro-ellenes nemzetközi koalíciónak: az Egyesült Államok kormánya mellett amerikai és dél-amerikai politikusok és a média is erre hivatkozva beszéltek arról, hogy a venezuelai elnöknek mennie kell, hiszen már a saját népének szánt élelmiszert és gyógyszert is képes felgyújtani. 

A New York Times újságírói azonban korábban nem ismert felvételek, illetve a már kiadott képek elemzése során rekonstruálta a történteket, és arra jutottak, hogy a legvalószínűbb forgatókönyv szerint egy ellenzéki által eldobott Molotov-koktél okozta a tűzet. 

A felvételek elemzése során ugyanis felbukkant egy otthon készített Molotov-koktél, melyet a Venezuelát és Kolumbiát elválasztó hídon lévő rendőrök felé dobott egy ellenzéki tüntető, de a palackból kirepült a meggyújtására használt rongy, és az esett rá a teherautóra, ami fél perc múlva már lángolt is. Ugyanezt a tüntetőt lehet látni egy másik felvételen 20 perccel korábban is, ahogy egy másik Molotov-koktéllal eltalál egy teherautót, de az akkor nem gyulladt ki. 

A segélyszállítmány felgyújtása éles nemzetközi felháborodást váltott ki, és a venezuelai ellenzék is nagyban épített a gyógyszereket és élelmiszert felgyújtó kormányerők történetére. A New York Times cikke kitér arra is, hogy gyógyszer amúgy nem is volt valószínűleg a rakományban, maximum egészségügyben használatos higiéniai eszközök. 

Miután a Times feldolgozta a felvételeket, megkeresték az amerikai kormányzatot is, amely korábban élesen támadta Maduro erőit a rakományok felgyújtásért. A megkeresés után kiadott nyilatkozat úgy fogalmazott, hogy szemtanúk beszámolója szerint a tűz azután keletkezett, hogy a kormányerők erőszakkal megakadályozták, hogy a humanitárius segítség bejusson az országba. De ekkor már nem állították nyiltan, hogy Maduro erői okozták volna a tűzet. A venezuelai elnök felelősségét viszont fenntartották, mivel az ő erői állták el az utat a Kolumbiából érkező rakomány elől. 

A venezuelai ellenzék február 23-án indult el a segélyszállítmánnyal Kolumbiából. Abban bíztak, hogy a határ őrzésére kirendelt kormányerők simán átengedik őket, szimbolikus csapást mérve így Maduro kormányára. Ehelyett azonban Maduro biztonsági erői, kiegészülve kormányközeli bandákkal, az ellenzékiekre támadtak, akik Molotov-koktélokkal és kövekkel válaszoltak. Ebben az összecsapásban gyulladt ki a rakomány egy része, amiből aztán a már említett nemzetközi felháborodás kinőtt. 

Önmagában persze a felgyújtott rakomány kérdése eltörpül amellett, hogy eddig hárommillióan hagyták el a gazdasági válságba jutott országot, és hogy a kormányerők rendkívül erőszakos eszközökkel üldözik és nyomják el az ellenzéket, de abból a szempontból tanulságos történet volt ez, hogy mennyire könnyedén lehet politikai célokból felhasználni egy jelenetsort, melynek részleteit amúgy csak heteken át tartó, aprólékos munkával lehetne megismerni.