„Egy bonyolultabb, de alapvetően mégis kényelmes Európa-párti, mainstream többség jött össze. Ez kevésbé izgalmas narratíva, mint hogy a populista erők elsöprik az EU alapjait, de ettől még úgy néz ki, hogy ez a választás eredménye.”
Így végződik a Guardian elemzése az EP-választások eredményéről, ami jól érzékelteti a hangulatot. Érdemes összehasonlítani ezt az öt évvel ezelőtti helyzettel, amikor a szélsőjobbos/szélsőbalos/rendszerellenes erők áttörése sokkal inkább sokkolta a saját hegemóniájában még lényegesen magabiztosabb mainstreamet. Pedig számszerűen a (Magyari Péter kifejezésével) brüsszelezők 2014-ben még jóval kevesebben voltak, azt az áttörést mégis inkább a válság jeleként értelmezte a sajtó is.
Azóta viszont teljesen megváltozott a hangulat, és az elmúlt években már sokszor arról volt szó, ezek az erők az EU alapjait is megreccsenthetik. És maguk a brüsszelezők is magasra tették ezzel a lécet: Orbántól Salviniig élet-halál harcról, Brüsszel bevételéről beszéltek.
Innen nézve pedig már érthető, hogy miért beszélnek most arról Európában,
hogy nem történt meg a nagy populista áttörés.
(Még kérdéses, hogy ki tud összefogni kivel, mindenestül akár 115 helyük is lehet a Politico szerint, de a belső ellentétek miatt valószínűbb, hogy ebből több frakció lesz.) És miért számít eredménynek az, hogy azért mégiscsak az EU-párti marad az egyértelmű többség - öt éve ez a kérdés még fel sem merült volna. Salviniék nagyot nyertek Olaszországban, Marine Le Penék megelőzték Macronékat Franciaországban, és megerősödött a német AfD is - de ez így sem többség.
Ettől még igaz, hogy sokan fordultak el a hagyományosan legnagyobb frakcióktól, és hogy a néppárti-szociáldemokrata kettős centrista dominanciája meggyengülni látszik. Az Európai Néppárt ugyan továbbra is a legnagyobb frakció lesz, de 221-ről 179-re csökkenhet a létszámuk. A szociáldemokraták pedig 191-ről 150-re fogyhatnak. Ez azt jelenti, hogy a zöldekkel vagy a liberálisokkal kell koalíciókat alkotniuk, és hogy bonyolult alkudozások-taktikázások jönnek a fontos EU-s posztok kiválasztása körül. Manfred Weber, a Néppárt csúcsjelöltje vasárnap azt mondta, „első és legfontosabb ígéretük, hogy nem hajlandóak együttműködni azokkal, akik le akarják rombolni Európát, és meg fogják védeni Európát a nacionalistáktól”.
Az EP-választás után a leggyakrabban emlegetett jelenség a zöld hullám, vagyis, hogy a klímaváltozás mostanra meghatározó téma lett, és ez egyértelműen átformálta a politikát is. A Zöldek 50-ről 70-re növelték képviselőik számát. A legnagyobb hatása ennek egyértelműen Észak-Európában (nem véletlenül indult innen Greta Thunberg karrierje is), és Németországban van, ahol a 30 alattiak között már toronymagasan a zöldpárt a legnépszerűbb. Annegret Kramp-Karrenbauer, a CDU vezetője is azt mondta, ez a választás mindenekelőtt a klímaváltozásról szólt. Kelet-Európára ugyanakkor egyelőre nem igazán terjedt át a zöld hullám, a magyar kormánymédia álláspontja szerint a témát Soros György tolja.
Megerősödtek a liberálisok is (108 helyük lehet), még ha pont az egyik vezéralak, a francia Emmanuel Macron otthon kis lemaradással második helyre is szorult Marine Le Pen pártja mögött (23,3 - 22,1 százalék).
A Brexit-tragikomédia eddigi megkoronázásaként pedig az idén januárban alakult Nigel Farage-féle Brexit-párt nemcsak Nagy-Britanniában nyert, de az egész EP egyik legnagyobb párta is lesz. Úgy, hogy a célja az EU-ból való kilépés.
Az idei EP-választás az elmúlt 20 év legmagasabb részvételi arányát hozta. Átlagosan 50,95 százalékos volt a részvétel. Ráadásul ez volt az első alkalom az EP-képviselők közvetlen megválasztásának 1979-es bevezetése óta, hogy nőtt a részvétel az előző választáshoz képest - 2014-ben 42,61 százalék ment el szavazni. Azóta viszont az európai politika izgalmasabb lett.
Négy országban, köztük Franciaországban és Nagy-Britanniában is EU-ellenes erők kapták a legtöbb szavazatot, és jó néhány neonáci képviselő is bejutott az Európai Parlamentbe. Meglátszik az eredményeken, hogy Európára nehéz idők járnak.
Öt éve egy gazdasági válságtól terhelt kontinens tartott egy unalmas választást. Most recseg-ropog az évtizedes európai politikai struktúra, pedig a szövetség úrrá lett égető gondjain.
Viszont a Liga akkorát nyert odahaza, hogy az könnyen megdöntheti a koalíciót az Öt csillag mozgalommal.