Július 6-án este Kelenföldön szálltunk le a vonatról. Utánad mentem a buszmegállóba, és végre meg mertelek szólítani, hogy mennyire gyönyörű vagy és találkozhatnánk-e valamikor. Megköszönted és mosolyogva mondtad, hogy most nem fér bele. De ezt olyan kedvesen és melegen, hogy csak megerősített, milyen jó lenne megismerni téged. Ha majd lesz rá alkalom, kérlek, szólj. Én mostanában nagyon türelmes vagyok.
Név, cím a szerkesztőségben. Te is láttál valakit? Ide írj. Téged láttak vajon? Itt megnézheted.